Luther: a fiatal joghallgató viharos útja a reformációig
2014. október 31. 12:39 Németh Máté
Utazás Rómába – Szent Aranytallér és Szent Ezüstgaras
Szerzetesrendje belső, szervezeti kérdések miatt küldte másodmagával az örök városba, hogy a vitás ügyek rendezéséhez ott kapjanak útmutatást. 1510 novemberében indultak, többhetes - betegséggel is tarkított - út után érkeztek meg Rómába. Az itt tapasztaltak, a monstre építkezések, csodás műkincsek - Michelangelo festéshez használt faállványzata még állt a Sixtus-kápolnában, Raffaello pedig épp ekkor kapta egyik jelentős római munkáját, a pápa szobáinak kifestését -, valamint a pénz hatalma Luther gondolkodására nagy hatással volt. A fő megrendelő a „reneszánsz pápák” sorát gyarapító II. Gyula volt, a szentatya fényűző udvara mellett kemény kézzel irányította államát - Luther a pápát ottléte alatt egyszer sem látta, merthogy az éppen egyik hadjáratával volt elfoglalva.
A fiatal német szerzetes zarándoklata során végigjárta a várost, aminek egyik legfontosabb állomása a pápák legrégebbi székhelye, Laterán volt. Úgy tartották, hogy aki térden csúszva felmegy a huszonnyolc lépcsőfokon, az „fokonként” kilencévi búcsút biztosít magának. A városban mindennapos pénzmozgások nagy hatást tettek a reformátorra. Külön standok álltak a hívek rendelkezésére, ahol különböző esetek, bűnök - pl. fogadalmak alóli felmentések, házasságtörést tiltó rendelkezések feloldása, törvénytelen gyermek törvényesítése - "ellenértékét" lehetett befizetni. Egy akkori mondás szerint Rómában Szent Aranytallért és Szent Ezüstgarast tisztelik legjobban, mert e szentek segítsége a leghasznosabb az ügyintézésben.
A városban mindemellett virágzott a szimónia és a nepotizmus. A megvesztegetés mindennapos volt, a befolyásos főpapok rokonai méltán reménykedhettek abban, hogy elcsíphetnek egy-egy egyházi pozíciót, ha pápaválasztásra került sor. Általános jelenség volt a „pluralizmus” is, amikor egy személy több tisztséget is betöltött, a bíborosok körében pedig bevett gyakorlatnak számított, hogy ezen kívül még négy-öt, többnyire külföldi egyházi javadalommal rendelkeztek. Luther úgy vélte, Rómát „férgek és sáskák” hada lepte el, de ekkor még azt gondolta, hogy az egyházban tapasztalt visszásságokat egy alkalmas pápa el tudná tüntetni. Az itt tapasztalt romlottság később, reformátori tevékenysége során fog erőteljesebb hangsúlyt kapni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
