CIA ügynök alapította az egyik legbefolyásosabb irodalmi lapot
2026. július 22. 15:15 Múlt-kor
Peter Matthiessen amerikai író titkosszolgálati tevékenységét és a hidegháborús irodalmi hálózatok működését mutatja be Lance Richardson "True Nature" című, újonnan megjelent életrajzi kötete. A könyv rávilágít, hogy a tekintélyes Paris Review irodalmi folyóirat alapítója miként használta fel írói karrierjét a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) párizsi fedőtevékenységéhez az 1950-es évek elején.
A Chatto kiadó gondozásában megjelent monográfia levéltári források és az író eddig kiadatlan feljegyzései alapján rekonstruálja Matthiessen 1950-es beszervezését. A Yale Egyetemen végzett fiatal tehetséget a CIA későbbi legendás kémelhárító főnöke, James Jesus Angleton szervezte be egy washingtoni találkozó alkalmával.
Matthiessen 1951-ben érkezett Párizsba, ahol a regényén dolgozó fiatal író álcája alatt hajtott végre feladatokat. Richardson kutatása szerint az ügynök kezdetben futárfeladatokat látott el és hamis útleveleket szállított, később azonban a francia kulturális elit megfigyelésével bízták meg. Fő célpontja egy azonosítatlan, a kötetben "X úrként" említett baloldali értelmiségi - feltételezhetően Tristan Tzara dadaista költő - volt.
Az életrajz egyik legfontosabb megállapítása a *Paris Review* megalapításának és a CIA-nak a viszonyát tisztázza. Matthiessen 1953-ban Harold Humes és George Plimpton közreműködésével indította el a folyóiratot, amely a huszadik század második felének egyik legbefolyásosabb irodalmi lapjává vált.
A kötet cáfolja azt a széles körben elterjedt mítoszt, miszerint a lapot kifejezetten a CIA hozta volna létre; a szerződő ügynök felettesei csupán egy hihetőbb fedőtörténet kialakítását kérték tőle. Matthiessen még az első lapszám megjelenésének évében, 1953-ban megszakította kapcsolatát a hírszerzéssel, miután megtagadta a parancsot, hogy X úr bizalmába férkőzve beépüljön a Francia Kommunista Pártba.
A hidegháború korai szakaszában az amerikai hírszerzés kiterjedt hálózatot működtetett Európában, hogy ellensúlyozza a szovjet befolyást a nyugati értelmiségi körökben. Matthiessen esete jól példázza ezt a stratégiát, ugyanakkor életútja éles fordulatot vett a párizsi éveket követően. A hírszerzéstől való elszakadása után az amerikai irodalom elismert alakjává, a környezetvédelem szószólójává és zen buddhista mesterré vált. Ő az egyetlen amerikai szerző, aki a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award) fikciós (Shadow Country) és tényirodalmi (A hópárduc) kategóriában is elnyerte.
Richardson monográfiája hangsúlyozza: Matthiessen kettős élete, a kiváltságos társadalmi háttér és a lázadó hajlam közötti feszültség végigkísérte a 2014-ben elhunyt író teljes pályafutását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
