Luther: a fiatal joghallgató viharos útja a reformációig

2014. október 31. 12:39 Németh Máté

A kiközösített egyházalapító 

Luthert 95 tételének közreadásában semmiféle forradalmi tett nem vezérelte, csupán egy disputát akart kezdeményezni, ez azonban túlmutatott az akadémiai vitákon. A nyugodtabb hangvételt olykor azonban olyan éles kirohanások szakították meg, mint mikor az író arról értekezik, hogy „A pápa, akinek vagyona ma bármely Krőzus vagyonánál nagyobb, miért nem építi meg a Szent Péter-templomot a maga, mintsem a szegény keresztények pénzéből?”

Noha Luther szakítani ekkor még nem akart a római katolikus egyházzal, tételei futótűzként terjedtek Németország területén, majd egész Európában. Albert jóvoltából hamarosan X. Leó pápa is tudomást szerzett az ügyről, s bár eleinte csak „részeg németnek” bélyegezte Luthert és nem tulajdonított nagy figyelmet a dolognak, a következő hónapok, évek világossá tették, hogy esetében többről van szó, mint egy egyszerű egyházkritika.

Luther Márton nem törődve az eretnekség vádjával és a birodalmi átokkal magabiztosan haladt azon az úton, amelyet Isten jelölt ki számára, ennek eredményeként pedig új egyházat teremtett. 

1. A gyermekévek és a „viharos” út
2. A kolostori fegyelem és a „bababűnök”
3. Utazás Rómába – Szent Aranytallér és Szent Ezüstgaras
4. Az eltérően értelmezett bűnbocsánat
5. A kiközösített egyházalapító