Luther: a fiatal joghallgató viharos útja a reformációig
2014. október 31. 12:39 Németh Máté
A kolostori fegyelem és a „bababűnök”
Luther Márton (Lucas Cranach portréja)
Hogy mi is volt a pontos háttere annak, hogy a reformátor végül a szerzetesi élet mellett döntött, az máig vitatott. Magyarázzák ezt családi tragédiával - egy pestisjárvány következtében két testvére is meghalt -, súlyos depressziójával, esetleg - ahogy arra később maga Luther is utal - a túlzottan kemény szülői neveléssel, illetve a fogadalmával. S bár döntését sokan megkérdőjelezték, a reformátor nem hagyta magát lebeszélni: „konokul kitartottam szándékom mellett”- írja egy későbbi visszaemlékezésében.
A szigorú kolostori fegyelem gyökeresen más életformát igényelt Luthertől, mint az addig megszokott. Ahogy a rend egyik tagja megfogalmazta: „A szerzetesek dolga sírni, hallgatni és üdvös csendben várakozni”. A részletekre is nagy figyelmet szenteltek, így például a szerzeteseknek szemlesütve kellett közlekedni, iváskor a kupát két kézzel kellett tartani, az étkezések alatt - az első délben volt - tilos volt beszélgetni. Luther mindenesetre a tőle megszokott szorgalommal vetette bele magát a szerzetesi létbe, elhivatottságának eredménye hamar megmutatkozott, két évvel később ugyanis pappá szentelték.
Mindeközben folyamatos lelki gyötrődés jellemezte napjait, aminek központjában a bűn, a bűnösség kérdése állt. Nehezen volt képes feldogozni azt, hogy magában lépten-nyomon vétkeket talált, majd azokat annak rendje és módja szerint meg is vallotta. Luther mulasztásainak hangoztatását, megvallását erősen túlzásba vitte, gyóntatóatyja, a kongregáció főnöke, Johann von Staupitz nem egy ízben ki is kelt Luther mértéktelen bűnvallásai ellen: „Készíts magadnak lajstromot, abba írd össze az igazi bűnöket, Krisztus segítsen rajtad; de ne mászkálj nekem ide ilyen tákolmányokkal és bababűnökkel, és ne csinálj minden fingból vétket!”. Luthert végül 1508-ban áthelyezték Wittenbergbe, ahol a helyi egyetemen bibliamagyarázat oktatásával bízták meg. A rend képviseletében két év múlva azonban Rómába kellett utaznia, ahol ismét maradandó élményekkel gazdagodott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
