Lehetséges, hogy mi magyarok Szibériából jöttünk?

2025. augusztus 1. 12:51 Múlt-kor

Bár a Bábel tornyáról szóló bibliai beszámoló mitológiai szempontból magyarázza a sokszínűséget, a tudomány még mindig vitatja a különböző nyelvcsaládok keletkezését és evolúcióját. Hol alakultak ki ezek a nyelvek, mint például a magyar, amelyek annyira különböznek az Európában uralkodó indoeurópai nyelvektől? Hogyan sikerült több ezer kilométeren keresztül elterjedniük anélkül, hogy korai fejlődésüknek nyilvánvaló nyomai maradtak volna?

Szibériai felmenők

A magyar, a finn és az észt nyelvet jelenleg is beszélő emberek szibériai felmenőkkel rendelkeznek – derül ki az ősi genomok új tanulmányából, amelyet a A Nature című folyóiratban tettek közzé. Ezek a gyökerek valószínűleg a közép- és kelet-ázsiai Altaj-hegység erdei sztyeppéin élő népcsoporttól terjedtek nyugat felé, úgy 4500 évvel ezelőtt. Az ősi DNS azt is kimutatta, hogy ez a csoport patrilineáris, vagyis az apáktól való leszármazás alapján szerveződött.

A kutatók 180 olyan egyedet elemeztek, akik a mezolitikum és a bronzkor (11 000-4 000 évvel ezelőtt) között éltek Észak-Eurázsiában. Ezt követően hozzáadták őket egy több mint 1300, korábban elemzett ősi embert tartalmazó adatbázishoz, és összehasonlította a genomjaikat. Az egyik jelentős eredményt a késő neolitikumtól a korai bronzkorig (4500-3200 évvel ezelőtt) datált örökítő információk estében találták.

Uráli nyelvet beszélünk

Felfedezték, hogy az általuk Yakutia LNBA-nak nevezett ősi emberek földrajzi elhelyezkedése „egyértelműen az ősi és a mai uráli nyelvű népességhez kapcsolódik". Ez a csoport több mint húsz nyelvből áll, amelyeket sok millió ember beszél, de a legjelentősebbek az észt, a finn és a magyar. A nyelvészek azért érdeklődtek e három nagy uráli nyelv iránt, mert teljes mértékben különböznek a környező országokban használatos indoeurópai nyelvektől.

A két nagy nyelvcsalád közötti korai interakcióra körülbelül 5000 évvel ezelőtt kerülhetett sor, az eurázsiai sztyeppéktől a boreális övig terjedő földrajzi sávban. A kutatók szerint ez az együttélés azonban nem vezetett ahhoz, hogy az egyik nyelv felváltsa a másikat. Míg az indoeurópai népek nagy, lóháton történő vándorlások során terjeszkedtek nyugat felé, addig az uráli népek lassabban, cserehálózatok és közösségek közötti szövetségek révén. Mindkét kultúra maradandó genetikai és nyelvi nyomot hagyott maga után, de gyökeresen eltérő pályán, ami részben megmagyarázza nyelveik jelenlegi elterjedését.

Uráli nyelvek Európában Forrás: Wikipédia / Søren Wichmann - CC BY 4.0

Megőriztük magyarságunkat

„Az indoeurópai nyelveket beszélő szomszédos populációk általában nem rendelkeznek jakutföldi LNBA, vagy bármilyen más kelet-ázsiai felmenőkkel. A Yakutia LNBA ősiség az egyetlen kelet-ázsiai ősiség, amely szinte minden jelenlegi és ősi uráli nyelvet beszélő populáció genetikai összetételében jelen van" – jelentette ki a tanulmány vezető szerzője, Tian Chen Zeng, a Harvard Egyetem evolúciós humánbiológia szakos hallgatója.

A tanulmány azonosította e szibériai genetikai ősök jelenlétét a Skandinávia északi részein élő vadászó-gyűjtögető népességekben is, például a szatmik őseiben. A mai Magyarország területén élő közösségekben is kimutatták, ami segít megmagyarázni, hogy a magyar nyelv, annak ellenére, hogy indoeurópai nyelvek veszik körül, miért tartozik az uráli csoportba. Ez az évezredes utazás Észak-Eurázsiában azt sugallja, hogy a nyelv akkor is fennmaradhat, ha az azt beszélő népesség demográfiailag nem domináns, amennyiben a közösségek megtartják erős társadalmi struktúráikat és sikerül kulturálisan alkalmazkodniuk.

Felmerülő kétségek

A kutatók a Yakutia LNBA csoportot olyan emberek csontjaiban azonosították, akik 4500 és 3200 évvel ezelőtt Szibériában éltek. Ők a ymyyakhtakh kultúrához tartozhattak, egy olyan ősi civilizációhoz Északkelet-Szibériában, amely kerámia- és bronztechnológiával, valamint kőből és csontból készült nyílhegyekkel rendelkezett. A régészek korábban megállapították, hogy a ymyyakhtakh kerámia körülbelül 4000 évvel ezelőtt terjedt délre, a mai Oroszország, Mongólia, Kazahsztán és Kína metszéspontja közelében fekvő Altaj-Szajan régió erdős sztyeppéire. A kutatók szerint a Yakutia LNBA DNS-mintázat ezért a történelem előtti uráli nyelvű kultúrákhoz köthető.

„Egyszerű értelmezés szerint a Yakutia LNBA ősök az uráli nyelvekkel együtt terjedtek el keletről nyugatra. Ezek az egyedek mintegy nyomjelzőként szolgálhatnak a korai uráli nyelvű közösségek vándorlásához" –mondta Zeng.

Más kutatók azonban megjegyezték, hogy míg az ősi DNS valóban megmutatja, hogy egy csoport milyen irányokban mozgott, hová költözött az idők során, a nyelv nyomon követése nagyobb kihívást jelent. „Valakinek a genetikai felépítése nem nyújt betekintést abba, hogy milyen nyelveket beszélhet, és abba sem, hogy ezek közül melyiket tekinti elsődleges nyelvének" – mondta Catherine Frieman, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze, aki egyébként nem vett részt a kutatásban.