Kiterjesztett valósággal mutatják be a francia kulturális örökséget
2026. június 28. 09:17 Múlt-kor
A kiterjesztett valóság (AR) technológiája a párizsi Louvre és más francia kulturális intézmények új, hivatalos közvetítőeszközévé vált - számolt be róla a Connaissance des Arts francia művészeti folyóirat. A digitális fejlesztések révén a mobileszközök nemcsak a műtárgyak történelmi rétegeit teszik láthatóvá, hanem alapjaiban alakítják át a műemlékvédelmi és muzeológiai gyakorlatot.
A Snapchat párizsi AR-stúdiója és a Louvre együttműködésében zajló, idei évben is bővülő projektek keretében a szakemberek történelmi rekonstrukciókat hoztak létre a múzeum gyűjteményéhez. A technológia segítségével a látogatók a Cour Carrée (Négyzetes udvar) területén virtuálisan az eredetileg tervezett helyén láthatják a luxori obeliszket (amely ma a Concorde téren áll), megvalósítva ezzel Jean-François Champollion egyiptológus 19. századi vizuális koncepcióját, és lehetővé téve a hieroglifák interaktív lefordítását. Az innováció emellett az ifjabb Hans Holbein által festett, Klevei Annát ábrázoló reneszánsz portré rejtett szimbolikájának dekódolásában is közvetlen segítséget nyújt a kiállítótérben.
A technológiai kiterjesztés a klasszikus képzőművészet mellett az épített és gasztronómiai örökség bemutatására is kiterjed. A chantilly-i kastélyban a látogatók a 19. századi francia arisztokrácia étkezési szokásait tanulmányozhatják, amint az okostelefonok képernyőjén megelevenednek Henri d'Orléans-nak, Aumale hercegének korhűen rekonstruált fogásai.
Párizs legrégebbi hídján, a Pont Neufön pedig a napokban nyílt meg a „La Caverne” (A barlang) elnevezésű történelmi-művészeti installáció. Ennek digitális kiterjesztése Étienne-Jules Marey 19. századi fiziológus, a mozgásfényképezés úttörőjének tudományos kutatásaira reflektálva jelenít meg térbeli mozgásokat az építmény körül.
A kiterjesztett valóság integrálása paradigmaváltást jelent az intézményi tudásközvetítésben. A 19. és 20. század során kialakult, hagyományos megfigyelésre épülő kiállítási modelleket a modern múzeumpedagógia vizuális, interaktív rétegekkel egészíti ki.
A felújítás előtt álló Centre Pompidou kortárs - többek között Jonathan Yeo és Christian Marclay munkásságát felvonultató - projektjei, valamint a klasszikus gyűjteményeket gondozó intézmények újításai bizonyítják, hogy az egykor pusztán szórakoztatóipari szoftverek a kulturális emlékezet fenntartásának hivatalos csatornáivá váltak.
A módszer egyszerre biztosítja a sérülékeny műtárgyak fizikai érintetlenségét, miközben a komplex művészettörténeti és történelmi információkat kontextusba helyezve, kézzelfoghatóvá teszi a szélesebb közönség számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
