Hét meglepő tény az orvoslás történetéből
2016. február 17. 08:26
Szürkehályogműtét a 6-7. századból
A történelem egyik első ismert orvosi szakkönyve az Indiában, szanszkrit nyelven írt Sushruta Samhita. A szöveg keletkezésének időpontját nem lehet pontosan meghatározni, mivel az eredeti kézirat nem maradt fent, és a művet csak későbbi másolatokból ismerjük, a szakértők azonban egyöntetűen i. e. 600 körüli időpontra datálják a mű keletkezését. Sushruta feltehetően az észak-indiai Benáreszben (ma Váránaszi) élet, ahol orvosként és tanárként dolgozott. Művében többek között orvostudományról, műtétekről, farmakológiáról és a betegek kezeléséről is értekezett.
Az orvos úgy vélte, tanítványai – legyenek bármennyire műveltek – egészen addig nem készültek fel a betegek kezelésére, amíg gyakorlati tapasztalatokat nem szereztek. Azt javasolta, hogy a sebészeti eljárásokat először gyümölcsökön próbálják ki (a bevágásokat a gyümölcs héján, a belső szervek eltávolítását pedig a gyümölcsben található maguk kivételével), de ajánlott volt halott állatokon, valamint vízzel töltött zsákokon is kísérletezni a valódi betegek kezelése előtt.
A Samhitában többek között egy szürkehályogműtét leírása is szerepel. Eszerint a páciensnek az orra hegyét kellett néznie, miközben az orvos a hüvelyk- és mutatóujjával széthúzta a szemhéjakat, majd egy tűszerű szerkezettel oldalról keresztülszúrta a szemgolyót. Ezután anyatejjel hintette be a testrészt, és egy gyógynövényekből készült főzettel mosta le a szemet. Az orvos a hályogot a tűszerű alkalmatossággal távolította el. Kulcsfontosságú volt, hogy a páciens a műtét alatt ne köhögjön, tüsszentsen, böfögjön, vagy bármilyen más tevékenységet folytasson, amellyel nyomást gyakorolhat a szemre. Sikeres kezelés esetén a beteg látása javulhatott, ám a műtét fókuszálatlan látást eredményezett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
