Bronzkori sziklarajzok rögzítették az ősi skandináv szövetségeket
2026. június 20. 13:47 Múlt-kor
A skandináviai bronzkori sziklarajzokon gyakran feltűnő, emberi lábnyomokat ábrázoló vésetek nem csupán szimbolikus alkotások voltak, hanem társadalmi kötelékek, szövetségek és házasságok fizikai megpecsételésére szolgáltak - derül ki az Oxford Journal of Archaeology legfrissebb számában Fredrik Fahlander, a Stockholmi Egyetem kutatója cikkéből.
Évtizedek óta foglalkoztatják a régészeket azok a lábnyom alakú sziklavésetek, amelyek Dél-Skandinávia partvidékén ezrével maradtak fenn. Ezeket a podomorfoknak nevezett faragásokat korábban főként vallási vagy jelképes ábrázolásként értelmezték, egy új tanulmány azonban más megközelítést javasol.
Fredrik Fahlander, a Stockholmi Egyetem régésze a Mälaren térség több száz ilyen vésetét vizsgálta meg. A bronzkor idején ez a terület még a Balti-tenger egyik öble volt, és a kutató szerint a lábnyomok elhelyezkedése, mérete és egymáshoz való viszonya arra utalhat, hogy nem pusztán képek voltak, hanem társadalmi szerepet töltöttek be.
A régióban több száz olyan lelőhely ismert, ahol podomorfok találhatók, de feltűnő, hogy gyakran egyetlen lábnyom vagy páratlan számú csoport jelenik meg. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy egyes vésetek eleve arra vártak, hogy később valaki más egészítse ki őket. A létrejövő párok így kapcsolatokat jeleníthettek meg: barátságokat, megállapodásokat, szövetségeket, sőt akár házasságokat is.
Ezt az értelmezést az is erősíti, hogy a lábnyomok sokszor vízhez közeli sziklákon jelennek meg, és gyakran olyan helyeken, ahol az esővíz végigfolyhatott rajtuk. A kutató szerint a víz és a kő ásványi sajátosságai nem pusztán háttérként szolgáltak, hanem magának a rituális folyamatnak lehettek részei. A kapcsolat így nem egyszeri gesztusként, hanem hosszú időn át fennmaradó jelként maradhatott jelen a tájban.
A tanulmány arra is magyarázatot kínálhat, miért nem jelennek meg ezek a motívumok sírokban vagy hordozható tárgyakon: lehetséges, hogy éppen a természetes környezet adta a jelentőségüket.
Ha az elképzelés helyes, akkor ezek a bronzkori lábnyomok nem egyszerűen embereket ábrázoltak. Sokkal inkább emlékeztetők lehettek arra, hogy az emberi kapcsolatok, ígéretek és közösségi kötelékek olykor nem szavakban, hanem kőbe vésve maradtak fenn generációkon át.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
