Műholdakkal figyelték meg Pisa középkori városfalainak mozgását
2026. június 20. 14:53 Múlt-kor
Évente néhány millimétert elmozdulnak Pisa csaknem kilencszáz éves városfalai. A változás szabad szemmel észrevehetetlen,ám műholdas radarfelvételekkel ma már kimutatható. A Pisai Egyetem kutatói szerint az eljárás új lehetőségeket kínálhat a történelmi építmények állapotának vizsgálatában és megóvásában.
A szakemberek az Olasz Űrügynökség COSMO-SkyMed műholdrendszerének több mint négyszáz, 2009 és 2023 között készült felvételét elemezték. Azt vizsgálták, alkalmas lehet-e a műholdas megfigyelés a műemléki építmények elmozdulásainak megbízható érzékelésére, valamint felmérték Pisa középkori városfalainak állapotát. Az eredményeket összevetették a talaj tulajdonságaival és a terület földtörténeti fejlődésével is.
Az elemzés szerint a városfalak különböző részei eltérően viselkednek, attól függően, mennyire alakváltozásra hajlamos alattuk a talaj. A műholdak tizenkét év alatt egyes szakaszokon mintegy három centiméteres függőleges elmozdulást, kelet–nyugati irányban pedig akár 25 milliméteres mozgást érzékeltek. A vizsgálat során a Piazza del Duomót körülvevő északnyugati falszakasz bizonyult a teljes védelmi rendszer legstabilabb részének.
A repedések további vizsgálata azt is megmutatta, hogy közülük sok nem feltétlenül az újabb mozgások következménye, hanem összefügghet a talaj fokozatos tömörödésével, amelyet a középkori falak mellé az évszázadok során épített súlyos tornyok és bástyák terhelése idézett elő.
Anna De Falco professzor szerint a falak mozgását egyszerre befolyásolja Pisa alakváltozásra hajlamos talaja és maga a védmű szerkezete. Az olyan kiterjedt történelmi építményeknél, mint a városfalak, hidak vagy vízvezetékek, a helyszíni ellenőrzés gyakran bonyolult és költséges. A műholdas megfigyelés ezzel szemben hosszabb időn át nagy mennyiségű adat összegyűjtését teszi lehetővé, és segíthet kijelölni azokat a területeket, amelyeket részletesebben is meg kell vizsgálni.
A módszernek egyelőre vannak korlátai. A jelenlegi műholdrendszerek nem képesek minden szerkezeti mozgást érzékelni, különösen az észak–déli irányú elmozdulásokat, a nagyon kis változások értelmezését pedig a mérési hibahatár is nehezítheti.
Laura Vignali, a tanulmány első szerzője hangsúlyozta, hogy a műholdas megfigyelés jelenleg nem válthatja ki a hagyományos helyszíni méréseket, de értékes kiegészítő eszköz lehet a kulturális örökség védelmében. Segítségével nagy területű műemlékek állapota hosszú időn keresztül, beavatkozás nélkül követhető, így könnyebben azonosíthatók a veszélyeztetett szakaszok, és célzottabb ellenőrzések vagy helyreállítások tervezhetők.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
