Hét meglepő tény az orvoslás történetéből
2016. február 17. 08:26
A csodaszer, amely mindent gyógyított
A történelem során uralkodónak lenni felettébb veszélyes hivatásnak számított, mivel szinte mindig akadt valaki, aki meg akart szabadulni az éppen aktuális királytól, fejedelemtől, fáraótól vagy császártól. Nem volt ez másképp VI. Mithridatész pontoszi királlyal sem, aki a legenda szerint úgy próbálta meg hatástalanítani a mérgeket, hogy kis dózist juttatott be a gyilkos szerekből a szervezetébe, majd fokozatosan növelte az adagokat. Állítólag a börtönében sínylődő rabokon különböző toxikológiai kísérleteket is végzett, és tudósai ennek eredményeképpen fejlesztették ki az ún. mithridatét, amely minden ellenmérget egyetlen formulában egyesített.
Miután Pompeius i. e. 66-ban legyőzte Mithridatész seregét, a recept állítólag Rómába is eljutott, és Nero császár orvosa, Andromakhosz közel egy évszázaddal később ennek alapján fejlesztette ki 64 alapanyagból álló csodaszerét, a theriakát. Bár főként növényi összetevőkből (köztük ópiumból) állt, viperahúst is felhasználtak a készítése során. Eleinte szkeptikusan tekintettek az új gyógyszerre, később azonban az egész világon elterjedt, drága medicinává vált. A 12. századra Velence vált a csodaszer fő exportőrévé, amely Európában, az arab világban és Kínában is nagy népszerűségnek örvendett. A siker évszázadai 1745-ben értek véget, amikor William Heberden angol orvos kijelentette, hogy a theriakának valójában közel sincs olyan jótékony hatása, mint amilyet tulajdonítanak neki, és a rómaiak kiszínezték a történetet, hogy hatékonyabban kereskedhessenek a szerrel. A theriaka ennek ellenére még a 19. századi európai gyógyszerkönyvekben is felbukkant.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
