Hét meglepő tény az orvoslás történetéből
2016. február 17. 08:26
Profi császármetszés Ugandában
Bár a 19. század második felében a császármetszés a nyugati világban már ismert módszernek számított, a Brit Birodalom lakosai azt már nehezen tudták megemészteni, hogy olyan „civilizálatlan” népek, mint a mai Nyugat-Uganda területén található kis királyságban, Bunyuróban élők is rájöttek – feltehetően saját maguktól –, hogyan kell kivitelezni a műtétet. Az évszázadok során számos olyan esetet jegyeztek fel, amikor a császármetszés az anya és gyermeke életét is megmentette, a beavatkozásra azonban még az antiszeptikus módszerek és az érzéstelenítés megjelenése után is csak egyfajta utolsó lehetőségként tekintettek. Részben ezért is hallgatták 1884-ben meglepetten az edinburgh-i sebészek Robert Felkin afrikai misszionárius beszámolóját egy öt évvel korábban, Bunyuróban végrehajtott sikeres császármetszésről.
A műtét előtt az anyát banánborral érzéstelenítették. Az italt az orvos a műtét helyszíne, valamint saját kezei bekenésére is felhasználta, ami arra utal, hogy a bunyuróiak tisztában voltak a fertőtlenítés fontosságával. A doktor ezután egy bemetszést hajtott végre a hasfalon és a méhfal egy részén, mielőtt a méhfal széthúzásával kiemelte a csecsemőt. A műtét során a méhlepényt is eltávolították. Az orvosok ezután a sebet hét vasszegszerű eszköz segítségével varrták össze, majd a tárgyakat jávai méregfából készült huzal segítségével rögzítették. Az orvos ezután egy gyógynövényekből készült krémet kent a sebre, amelyet meleg banánlevelekkel fedett be, majd az egészet kötszerrel kötözte körbe. Felkin beszámolója szerint az anya és gyermeke még 11 nappal később is jó egészségnek örvendett.