Hét híres Mária-jelenés Guadalupétől Fatimáig
2020. október 20. 09:48 Múlt-kor
„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”
Hideg, borús februári nap volt. Dél körül járt az idő. Bernadette Soubirous, a Pireneusok lábánál fekvő francia városka, Lourdes molnárjának legidősebb lánya húgával, Marie-val és a szomszéd kislánnyal épp rőzsét szedett a hegyi patak partján.
Mivel kevés tűzifának valót találtak, úgy döntöttek, átmennek a patak túloldalára. A gyakran betegeskedő, vékonyka 14 éves Bernadette eleinte vonakodott mezítláb a patakba gázolni, ám egy idő után mégis rászánta magát.
Már épp levette a facipőjét és harisnyáját, amikor különös zúgást hallott, majd eltűntek előle a fák, nagy fehérséget látott, és a közeli barlangnál egy vakítóan sugárzó szellemalak jelent meg előtte.
E látomás napja, 1858. február 11-e teljesen megváltoztatta a kislány életét. Az alak a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította őt, március 25-én pedig így felelt a kilétéről érdeklődő Bernadette-nek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.
Szűz Mária július 16-ig 18 alkalommal jelent meg a lány előtt. Bár volt, hogy egy látomás során több tízezren kísérték el Bernadette-et, a titokzatos hölgyet egyedül csak a lány látta.
A Massabielle-hegy barlangjában, a jelenések helyén fedezte fel Bernadette a Szűzanya útmutatása alapján a mára világhírűvé vált gyógyforrást, ahol már számtalan beteg nyerte el gyógyulását. A forrás feletti sziklára épült templomot évente mintegy hatmillió zarándok keresi fel.
A látomásai hatására apácának álló Bernadette 1879-ben, 35 éves korában csontturberkulózisban halt meg. Maradványait 30 évvel később, boldoggá avatásakor hantolták ki.
Kiderült, hogy míg a kezében tartott kereszt és rózsafüzér is oxidálódott, a holttest tökéletesen ép maradt. Két orvos – egymástól függetlenül – is megállapította, hogy külső beavatkozásnak, balzsamozásnak nyoma sincs.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
