Felejtse el, amit eddig tudott a vibrátorok történetéről
2016. április 5. 13:10
A viktoriánus kori Angliában egyáltalán nem számított szokatlannak, hogy az orvosoknak hisztériás női betegeket kellett kezelni. A szakértők gyógymódként a nemi szerv masszírozását javasolták, mivel úgy gondolták, az orgazmus jelenti a megoldást a női hisztériára. Az orvosoknak egy ideig saját maguknak, vagy a nővérnek kellett nemiszervmasszázst alkalmazniuk, ami általában meglehetősen hosszú folyamat volt – unalmas és nehéz munka volt. Ezért aztán Dr. J. Mortimer Granville az 1880-as években kifejlesztette a vibrátort, amely levette a terhet az orvosok válláról – olvashatjuk a témáról a legtöbb helyen. Minden azonban nem igaz, állítja a viktoriánus kori szexuális szakértője.
A viktoriánus kori Anglia szexualitásával foglalkozó brit történész, Fern Riddell szerint az orvosok által alkalmazott szexuális masszázzsal és a vibrátor nemi szerv izgatására történő feltalálásával kapcsolatos nézet az egyik leggyakrabban hangoztatott, viktoriánus kort érintő tévhit. A 19. századi Angliáról a legtöbbeknek a szexuális prüdéria és az elfojtott nemi vágy jut eszébe, holott számtalan példa van arra, hogy a nők ugyanolyan szabadon élték meg szexualitásukat, mint manapság.
A viktoriánus kori nők prüdériájáról azonban számtalan könyv és film szól. A 2011-ben készült Hisztéria című alkotásban például Mortimer Granville 1880-as években szabadalmaztatott találmányát, a vibrátort a nők szexuális ébredésében főszerepet játszó eszközként ábrázolták. Az valóban igaz, hogy Dr. Granville kifejlesztett egy elektromos rezgésekkel operáló szerkezetet, ennek azonban semmi köze sem volt a női nemi szervekhez. Sőt, valójában a férfiak számára fájdalomcsillapítóként hasznosítható eszközként tekintett találmányára.
A viktoriánus orvosok persze tisztában voltak azzal, mi az orgazmus – arról azonban szó sincs, hogy ezt maguk is elősegítették volna. Épp ellenkezőleg: a maszturbáció káros hatásaira figyelmeztettek. Bár voltak, akik úgy gondolták, hatékonyan segíthet enyhíteni a menstruációs fájdalmat, az orvosok többsége az egészségre komoly veszélyt jelentő tevékenységként tekintettek az önkielégítésre. Erre a megállapításra azonban nem valamilyen élvezet- és szexualitásellenes meggyőződésből jutottak. Az orgazmusnak valóban fontos szerepe volt a viktoriánus kori Angliában, azt azonban egy jó házasság elengedhetetlen „tartozékaként” tudták csak elképzelni. Egyes házassági útmutatókban az állt, hogy a szexuálisan kielégítő kapcsolat növelheti a terhesség esélyét – a női orgazmust a teherbe esés kapcsán tehát ugyanolyan szükségesnek tekintették, mint a férfi fogamzóképességét.
Egy 1860-ban kiadott könyvben (The Art to Begetting Handsome Children) részletes leírást is közöltek az előjáték helyesnek ítélt formájáról. 1865-ben az A Guide To Marriage című munkában Albert Sidebottom a következőt írta: „A nemek közötti szerelem alapja a szexuális szenvedély”. Fern Riddell – mint írja – lépten-nyomon hasonló szövegekbe botlik, miközben a korszakot kutatja: a szexuális örömszerzést – különösen a nők esetében – súlyának megfelelően kezelték a korban.
A nők tehát nem szorultak rá férfiak által kifejlesztett szexuális segédeszközökre. Ha csak a híres kurtizán, Cora Pearl életútjára, vagy a canterburyi érsek feleségének nőkkel folytatott szexuális kapcsolataira tekintünk, láthatjuk, hogy a nők nem kényszerültek szexuális vágyaik elfojtására. Annie Besant 1877-ben – az általa ismert fogamzásgátlási módszerekről írt – könyvét csak az első hónapokban több mint 125 ezren vásárolták meg.
A viktoriánus kori vibrátoroknak semmi köze nem volt tehát a maszturbációhoz, egyszerűen csak masszírozásra használták az eszközöket – állítja Riddell. A korban a különös, zajos gépnél sokkal kifinomultabb szexuális örömszerzésre alkalmas eszközök álltak rendelkezésre: a szexjátékoktól és „szerelemszékektől” kezdve az óvszereket és más fogamzásgátlókig számos olyan segédeszközhöz nyúlhattak a viktoriánus Anglia lakói, amelyet ma is használunk.