Élősködők árulták el, mit ettek és hogyan éltek a több száz évvel ezelőtti chełmi lakosok
2026. június 13. 08:01 Múlt-kor
Lengyel és francia kutatók több száz évvel ezelőtt élt chełmi lakosok maradványait vizsgálva nyolc különböző élősködőfajt azonosítottak, amelyek alapján a korabeli étrendre és higiéniai viszonyokra is következtetni tudtak. Az eredmények szerint a város lakói gyakran szenvedtek parazitafertőzésektől, étrendjükben pedig vízinövények és halak is szerepeltek.
A kutatás alapjául egy véletlenül felfedezett temető szolgált, amelyre Chełm városában, egy távhővezeték korszerűsítését megelőző ásatások során bukkantak rá a régészek. A lelőhelyen csaknem 300 sírt tártak fel, amelyek a 17. század második felétől a 19. század elejéig terjedő időszakból származnak. A szakemberek összesen száz ember – nyolc gyermek, tizenöt serdülő és hetvenhét felnőtt – maradványait vizsgálták meg paleoparazitológiai módszerekkel, így részletesen tudták elemezni az archeológiai leletekben fennmaradt élősködőket.
Az Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerint minden vizsgált mintában találtak parazitapetéket, amelyek nyolc különböző élősködőcsoporthoz tartoztak. A vizsgált személyek többségénél úgynevezett többes parazitafertőzést is ki tudtak mutatni, ami azt jelenti, hogy a sokak szervezetében több parazitafaj is egyszerre volt jelen, jelentősen rontva ezzel az érintettek egészségi állapotát.
A leggyakoribb élősködők az orsóférgek (Ascaris sp.) és az ostorférgek (Trichuris spp.) voltak, amelyek általában szennyezett vízzel, élelmiszerekkel vagy emberi és állati ürülékkel kerülhetnek az emberi szervezetbe. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták: a fertőzöttek magas száma nem feltétlenül a személyes higiénia hiányára, hanem inkább a korabeli városi infrastruktúra hiányosságaira utal. A kora újkorban ugyanis gyakori volt, hogy a latrinák tartalmát trágyaként használták fel a mezőgazdaságban, így a szennyeződések könnyen bekerülhettek az emberi szervezetbe, illetve a kutakba és más vízforrásokba is. Chełm esetében a földrajzi adottságok is nehezítették a helyzetet: a város magasabban fekvő területen épült, ahol a jó minőségű vízhez való hozzáférés még korlázotottabb volt.
A vizsgálatok során 39 esetben a májmétely (Fasciola hepatica) jelenlétére utaló nyomokat is találtak. Ez a parazita napjainkban leggyakrabban nyers vízinövények fogyasztásával jut az emberi szervezetbe, ezért a kutatók feltételezik, hogy a chełmi lakosok étrendjében rendszeresen szerepelhettek ilyen növények. Néhány temetkezésből halakhoz köthető galandférgek (Dibothriocephalus sp.) maradványai is előkerültek, ami arra utal, hogy a város lakói halat is fogyasztottak, amit nem mindig sütöttek vagy főztek meg kellőképpen. Érdekes módon a gyermekek maradványaiban nem találták nyomát a halakhoz köthető élősködőknek, ami alapján feltételezhető, hogy számukra ritkábban szolgáltak fel ilyen ételeket. A kutatók emellett azt is megfigyelték, hogy bizonyos, táplálékkal terjedő paraziták gyakrabban fordultak elő nőknél, ami összefügghetett azzal, hogy a nők nagyobb szerepet vállaltak az ételek előkészítésében, ezért többször érintkeztek nyers alapanyagokkal.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
