Démoni alkuk, pontosság és jó sok tömjén – középkori tippek láthatatlanná váláshoz
2018. június 26. 13:52 Múlt-kor
Valószínűleg minden ember vágyott már arra legalább egyszer élete során, hogy láthatatlanná váljon. Nem volt ez másképp a középkorban sem, amikor a bűbájosok több módszert is ajánlottak az áhított állapot elérésére. Lássunk most ezek közül kettőt!
A középkor egyik leghíresebb varázskönyve a Clavicula Salomonis, vagyis a Salamon kulcsai néven ismert kötet. A 14-15. századi Itáliában keletkezett könyv saját bevallása szerint az ószövetségi uralkodó varázslatait ismerteti meg olvasójával és a különféle szertartások között találkozhatunk olyannal is, amely láthatatlanságot ígér az érdeklődő varázslónak.
Bár maga a szertartás igen egyszerű, meglehetősen hosszú előkészületeket igényel. Először január folyamán egy szombati napon készíteni kell egy kis emberfigurát sárgaviaszból, rajta egy koronával. Ezután a korona fölé, illetve egy korábban megölt béka lenyúzott bőrére különféle varázsszavakat kell írni egy tű hegyével. A viaszfigurát ezután az egyik hajszálunkkal fel kell függeszteni egy barlang mélyén.
A felfüggesztett emberkét ezután tömjénfüsttel kell befújni és közben kérni a szellemeket „az élő isten nevében”, hogy tegyenek minket láthatatlanná. Ezután még egy kicsit tovább kell füstölni a viaszbábút, majd azt egy fadobozba kell helyezni. A dobozt ezután el kell ásni. Amikor pedig láthatatlanná szeretnék válni, nincs más dolgunk, mint előásni ezt a dobozt és a következő szavakat mondani: „Jöjjetek hozzám, és sose hagyjatok el, bárhová is megyek.” Amikor pedig elvégeztük a dolgunkat, amiért láthatatlanná akartunk válni, nincs más dolgunk mint visszaásni a dobozt a helyére és már újra láthatóvá is váltunk a varázskönyv szerint.
Egy másik középkori munkában, a Müncheni Kézikönyvben vagy másnéven a „Nekromanta kézikönyvében” leírt módszer szerint démonokkal kell kapcsolatot létesítenünk, hogy láthatatlanná válhassunk:
„Először, a növekvő hold alatt, szerdán, a nap első órájában, miután három napon keresztül tiszta maradtál, megnyírt hajjal és szakállal, fehér ruhába öltözve, a városon kívül, egy titkos helyen, a tiszta ég alatt rajzolj egy kört … egy hatalmas karddal, majd írd fel a démonok neveit.”
Amikor mindezzel kész vagyunk, kezdődhet a szertartás:
„Helyezd a kardot nyugat felé, Firiel nevére. És amíg ott van, egy tállal, amelyben fenyőtömjént és mirhát égetsz, füstöld be az egész kört, Firiel nevénél kezdve és befejezve.”
Mindezek után már csak egy kis szenteltvizet kell a körbe fröcskölni és hívni a démonokat, akik engedelmesen meg is fognak jelenni. Ekkor pedig már csak annyi dolgunk van, hogy egy láthatatlanná tévő köpenyt kérjünk tőlük, amit egyikük készségesen át is fog nyújtani egy órán belül. A kézikönyv ugyanakkor határozottan figyelmeztet arra is, hogy a mágikus köpenyt három nap múltán vissza kell szolgáltatni, ugyanis ha ezt elmulasztanánk, úgy egy hét múlva meghalunk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
