Fájdalmas és gusztustalan praktikákkal próbálkoztak a történelmi gyógyítók
2024. február 21. 14:20 Múlt-kor
Az orvostudomány az elmúlt kétszáz évben szinte felfoghatatlan fejlődésen ment át. Amíg az emberek nem voltak tisztában egyes betegségek okaival, mivel nem ismerték a pontos folyamatokat, hajlamosak voltak valamilyen természetfeletti erő szeszélyének, rosszabb esetben pedig sátáni erő segítségével folytatott emberi machinációnak betudni rosszullétüket. Az orvostudomány célja egy betegség mögött rejlő oksági összefüggések feltárása, korábban azonban nagy tér jutott a kuruzslóknak, akik jobb esetben téves következtetéseket vontak le a betegséggel semmilyen kapcsolatban nem lévő jelenségekből, rosszabb esetben pedig szándékosan vezették félre pácienseiket. Az eredmény ugyanaz volt: mára elavulttá vált orvosi gyógymódok végeláthatatlan sora, amelyekből az alábbiakban felvillantunk néhányat.
Bagolymaradványok és gladiátorvér
A történelem egyik első ismert orvosi szakkönyve az Indiában, szanszkrit nyelven írt Sushruta Samhita. A szöveg keletkezésének időpontját nem lehet pontosan meghatározni, mivel az eredeti kézirat nem maradt fenn, és a művet csak későbbi másolatokból ismerjük, a szakértők azonban egyöntetűen i. e. 600 körüli időpontra datálják a művet.
A Samhitában többek között egy szürkehályogműtét leírása is szerepel. Eszerint a páciensnek az orra hegyét kellett néznie, miközben az orvos a hüvelyk- és mutatóujjával széthúzta a szemhéjakat, majd egy tűszerű szerkezettel oldalról keresztülszúrta a szemgolyót. Ezután anyatejjel hintette be a testrészt, és egy gyógynövényekből készült főzettel mosta le a szemet. Az orvos a hályogot a tűszerű alkalmatossággal távolította el. Kulcsfontosságú volt, hogy a páciens a műtét alatt ne köhögjön, tüsszentsen, böfögjön, vagy bármilyen más tevékenységet folytasson, amellyel nyomást gyakorolhat a szemre. Sikeres kezelés esetén a beteg látása javulhatott, ám a műtét fókuszálatlan látást eredményezett.
Szürkehályog-műtét a 12. században
Mint a fenti példából is látható, már az ókorban is számos különös orvosi eljárás létezett a Föld különböző pontjain, a középkor pedig különösen gazdag tárháza volt a szokatlan „gyógymódoknak”. Ezekben a századokban gyógyító praktikákra a rettenetes higiénés viszonyok közepette nagy szükség volt, tekintve, hogy számos, ma már könnyedén kezelhető kór halálos lehetett.
A köszvény nem tartozott ezek közé, az általa okozott számtalan kellemetlenség azonban megkeseríthette az emberek életét. Az emberek esetében a köszvény tehát nem fenyegetett közvetlen életveszéllyel, a baglyok számára azonban igen. Az ízületi betegségre ugyanis egy recept egy megpucolt, sóval behintett bagoly elégetését, majd a hamvak disznózsírral való összekeverését javasolta. A furcsa kenőcsöt ezt követően már csak fel kellett vinni a fájó testrészekre.
A kövér macskáknak és a sündisznóknak is lehetett félnivalója. Egy másik recept ugyanis torokgyulladás esetére azt javasolta, hogy a beteg vagy annak ápolója egy megnyúzott és kibelezett, kövér macskába tegyen többek között görögszéna és zsálya mellett medve- és sündisznózsírt is, majd süsse meg a macskát. Az így kapott anyaggal aztán be lehetett kenni a beteget.
Gladiátorok küzdelme egy bikával egy római amfiteátrumban
Előfordult azonban, hogy nem csak különféle állatok, hanem emberek maradványai is felhasználásra kerültek. Az orvosi célú kannibalizmus ugyanis évszázadokon át számított elterjedt gyakorlatnak Európában. A rómaiak az elesett gladiátorok vérének tulajdonítottak az epilepszia gyógyítására alkalmas erőt, a középkorban pedig virágzott az Egyiptomból elrabolt múmiák gyógyítónak hitt porának kereskedelme, amelyet gyakran pult alól, titokban árultak a patikusok. Bár a múmiamaradványok fogyasztása idővel visszaszorult, 1910-ben egy német gyógyszeripari katalógusból még mindig lehetett múmiaport rendelni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
