150 éve halt meg Pollack Mihály, a magyar klasszicista építészet vezető alakja

2005. január 5. 12:05

A középületek mellett számos pesti polgárházat és palotát is tervezett: a Horváth-, illetve Pálffy-házat (Kossuth L. u. 3.), a hatalmas Wurm-házat (Dorottya u. 6.), az Almásy-, később Zichy-palotát (Szép u. 6.) és a tisztán klasszicista volt Festetich- palotát (Zrínyi u. 10.). Az ő műve volt a finom oszlopos homlokzatú régi Vigadó (1830-32), amely Pest 1849-i ágyúzása következtében pusztult el. Nevéhez fűződött a Nemzeti Múzeum épületének létrehozása is (1836-44), amelynek külső és belső architektúrája a klasszicizmus egyik legszebb, Európa-szerte elismert alkotása. Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottság vezető építészeként feladata volt nemcsak saját művei, hanem az egységes elvek szerint épülő Pest sok száz építkezésének jóváhagyása, ellenőrzése is.

Apja is építész, a bécsi udvari építészeti hivatal igazgatója volt. Pollack 1792-ben a Bécs melletti Perchtoldsdorfban szabadult fel mint építőmester, majd a bécsi akadémián tanult, ahol Hetzendorf von Hohenberg, a későbarokk mester tanította. Ezután Milánóba, a virágzó lombardiai klasszicizmus központjába ment, ahol a híres építész Leopoldo Pollach-hal, féltestvérével dolgozott. 1798-ban Pestre érkezett, itt polgárjogot nyert s az építőcéh tagja lett. Első műve a Deák téri evangélikus templom, amelynek építését a közben elhunyt Krausz János építőmestertől vette át. 1808-ban készült el a dór architektúrájú csarnoktemplom, amely mellé egyházi épületeket is tervezett. A templom mai arculatát 1856-ban kapta, Hild József tervei alapján.

Pollack részt vett a pécsi székesegyház helyreállításában. A restaurálási pályázatra ezúttal klasszicista elemeket is tartalmazó újgótikus tervet nyújtott be, amellyel nyert is, s ennek alapján klasszicizáló-romantikus stílusban alakították át a székesegyház külsejét. Tervezte a besztercebányai evangélikus templomot is, de a megvalósítás során más megoldások jöttek létre. Ezután a pesti Német Színház már megkezdett építését vezette. A székesfehérvári megyeháza, melynek homlokzatterveit ugyancsak ő dolgozta át, a hazai klasszicista megyeházak sorának elindítója, egy új városmag kezdete lett.

A középületek mellett számos pesti polgárházat és palotát is tervezett: a Horváth-, illetve Pálffy-házat (Kossuth Lajos u. 3.), a hatalmas Wurm-házat (Dorottya u. 6.), az Almásy-, később Zichy-palotát (Szép u. 6.) és a klasszicista volt Festetics-palotát (Zrínyi u. 10.). Alaprajzai a bejárati csarnok, lépcsőház, udvar téregyüttesének egyre érettebb megoldásait mutatják, e művészete főleg középületeinél bontakozott ki. Az ő alkotása volt a finom oszlopos homlokzatú régi Vigadó (1830-32), amely Pest 1849-i ágyúzása során pusztult el. Fő műve a Nemzeti Múzeum épülete (1836-44), külső és belső architektúrája a klasszicizmus egyik legszebb, Európa-szerte elismert alkotása. Zárt, harmonikus hatású tömbje, nagyszabású belső terei, finom belsőépítészeti kialakítása mind a múzeum eszméjének, mind a praktikus szempontoknak tökéletesen megfelelt. Ez az épület a magyar nemzeti öntudat jelképévé vált, főleg az 1848. március 15-i események színhelyeként.

Jelentős épülete a Ludovika Akadémia, ennek építését 1829-ben kezdte, később ezt is többször átépítették. Valószínűleg közreműködött a budai Sándor-palota építésében is. Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottság vezető építészeként ő hagyta jóvá az egységes elvek szerint épülő Pest sok száz építkezését, s ellenőrizte azokat; ebben József nádor bizalmát is élvezte, s megteremtette a hazai építőipar szervezeti kereteit. Vidéki munkái közül jelentős a nagylángi Zichy-kastély, a tengelici Csapó-kúria és a dégi Festetics-kastély, ezek többé-kevésbé átépítve maradtak fenn, míg az alcsúti nádori kastélynak ma csak díszletszerű homlokzata látható. A szekszárdi dór stílusú megyeháza fegyelmezett homlokzatával és méltóságteljes portikuszával a kor egyik legjobb vidéki középülete. Ő tervezte a jászberényi városházát - bár ez is számos jelentős változtatással valósult meg -, valamint a sárospataki kollégium könyvtárát.

A bécsi későbarokk felfogástól a lombardiai, majd a francia forradalmi klasszicizmus, különösen C. N. Ledoux és J. N. Durand metszeteinek hatása alatt jutott el saját klasszicista stílusához, melyet egyéni és helyi színekkel is gazdagított. Példamutató megoldásokat nyújtott kora építészeti igényeinek kielégítésére. Pest új arculatát az ő munkái és felügyelete alatt épült más épületek határozták meg az 1838-as árvíz előtti időszakban. Az árvíz számos jelentős épületét pusztította el, vagy tette tönkre, ezeket már más elképzelések szerint építették újjá. 

(MTI)