Felépül a szegedi vizibástya
2003. november 14. 02:00
Jövőre eredeti formájában helyreállítják a Rondellát.
<
Elvitte a Víz a víztornyot
Novák István, Szeged főépítésze a következő hetekben építészekkel, történészekkel és műemlékvédelmi szakemberekkel együttműködve készíti el a terveket.
A jelenlegi elképzelések szerint a jövő év március 12-én - a szegedi nagyárvíz 125. évfordulóján - helyezik el a 60-80 millió forintos beruházás alapkövét. A tervek szerint 2004. Augusztus 20-án, már át is adják a kilátóként és kiállítótérként is szolgáló épületet. Novák István elmondta, hogy a valószínűleg a XII-XIII. században épült vízi bástya volt a szegedi vár legnagyobb bástyája, öregtornya.
E középkori építmények arra szolgáltak, hogy a védősereg maradékai, akik kénytelenek voltak feladni a vár egyes részeit, ide menekülhessenek - közölte a főépítész. Szavai szerint a bástyát a XVIII. században otrombán megcsonkították. Lebontása előtt - a benne elhelyezett vízkiemelő szerkezettel - ez az épület volt a víztorony.
A város a folyónak köszönheti létét, de a folyó okozta vesztét is. A helybéliek által csak "a Víz"-nek hívott 1879-es árvíz egyetlen éjszaka alatt törölte el a föld színéről a régi Szegedet. Nemzetközi összefogással építették ujjá, körútjai a hála jeléül a segítséget nyújtó városok (Bécs, Moszkva, London, Párizs, Berlin, Brüsszel, Róma) nevét viselik.
A szegedi vár francia típusú téglavárnak épült, valószínűleg a 13-14. század folyamán, majd a török által 1543-49 között végrehajtott korszerűsítések során nyerte el a legkorábbi képeken látható formáját; nagyságra körülbelül megegyezett a Széchenyi térrel. Sok metszet, rajz, térkép maradt fenn, de ezek általában vagy a felszabadító hadműveletek sorozatban készült kevés konkrétumot tartalmazó, eszményített barokk csatajelenetekkel dagályosított költeményei, vagy 18. századiak, amikorra e jelentős emlékünk egyre többet vesztett késő középkori formájából.
A hajdani szegedi vár sokkal nagyobb területet foglalt el, mint a ma látható kis darabkája. A most is álló épület az ún. Mária Terézia kapu volt, amely a déli várfal közepén helyezkedett el. Bár kapuként soha nem használták, később legénységi kazamataként funkcionált, majd istállóvá szerényült Móra Ferenc szerint.
A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsõtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült. A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg.
A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Késõbb puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett. A délkeleti, a Tisza partján álló kör alaprajzú torony a többinél lényegesen nagyobb volt. Késõbb víztoronynak is nevezték. A torony eredetileg a földszinti részén zárt volt, és a bevezetõ ajtaja sem a földszinten, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagságára tekintettel a középkori öregtorony lehetett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
