Rejtélyes trükkökkel dolgoztak a reneszánsz festők
2006. május 31. 11:30
A da Vinci-kód kapcsán milliókban tudatosodott, hogy a reneszánsz egyik legnagyobb alakja milyen `trükköket` alkalmazott festményein, amelyekből aztán évszázados rejtélyek születtek. Nem Leonardo volt az egyetlen. Kortársai és a következő 100 év művészei közül sokan speciális tükrök és lencsék segítségével készítették képeiket.
<
| Üvegpor csillog a reneszánsz remekművekben |
| Mitől nyerték csillogóan selymes hatásukat Tintoretto képei és a velencei reneszánsz festmények? Elekromikroszkóppal végzett új vizsgálat tárta fel a titkot: üvegport kevertek a festékbe. |
Roberta Lapucci, a firenzei egyetem tanára több cikket publikált a témában, amelyekben elmélete alátámasztására számos tényt sorol fel. Az optikai rendszerek alkalmazása, ugyanis nyomokat hagyott a kész festményen: nagyrészt olyan hibák fedezhetők fel rajta, amelyek a lencsék beállításával kapcsolatosak. A festőnek el kellett mozdítania azokat, hogy a kompozíció más-más részletekre fókuszáljon, de ez a változtatás az egységes perspektíva rovására ment.
|
Caravaggio: Emmauszi vacsora |
Később, az optika fejlődésével, ezek eltűntek. Az elmélet mellett szól az is, hogy Caravaggiónak nincsenek sajátkezű rajzai, vagy tanulmány-vázlatai. Úgy állíthatta be modelljeit, mint rendező a színészeket, majd megfestette a vászonra vetített képmásukat. Később sok művész használta ezt a technikát olyan mozdulat, vagy arckifejezés rögzítésére, amelyet egyetlen modell sem tudott volna olyan sokáig tartani, mint ameddig a festő megfesthette volna.
A technika alkalmazásáról annak idején persze a festők hallgattak, mert a vaskalapos akadémikusok nem kedvelték a "kis fényes üvegkorongokat" és könnyen eretnekséggel vádolhatták használóikat.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
