Megfejtették a holt-tengeri tekercsek kumráni naptárának titkát
2026. július 16. 17:01 Múlt-kor
Vallási és politikai lázadás eszközeként alkalmazhatták a holt-tengeri tekercsekből ismert 364 napos kumráni naptárt az ókori Júdeában. Eshbal Ratzon, a Tel Aviv-i Egyetem kutatója elemzése bizonyítja, hogy az eredetileg elméleti, matematikai modellként megalkotott naptárt a hasmoneus időszakban a jeruzsálemi papsággal szembeni társadalmi szakadás és az önállósodás legitimálására használták fel.
A holt-tengeri tekercsek mintegy húsz darabja, köztük az Énok könyve és a Jubileumok könyve részletesen tárgyal egy 364 napos „isteni” naptárt. Ez a rendszer matematikai szempontból tökéletes volt: az év pontosan 52 hétből állt, így a vallási ünnepek minden évben ugyanarra a napra estek, elkerülve a szombati áldozatbemutatások körüli vitákat.
A napévnél azonban évente 1,25 nappal rövidebb periódus miatt a naptár alkalmazása az évszakok fokozatos eltolódásához vezetett, ami hosszú távon tarthatatlanná tette az olyan mezőgazdasági kötődésű ünnepek megtartását, mint a tavaszi pészah vagy az őszi szukkot. A kutatók körében ezért évtizedekig vita tárgyát képezte, hogy az ókori közösségek a gyakorlatban is használták-e ezt a rendszert, vagy csupán teológiai utópiaként tekintettek rá.
Eshbal Ratzon kutatása rámutat, hogy a kalendáriumot a perzsa kor végén vagy a hellenisztikus időszak elején, a Kr. e. 4-3. században alkották meg pre-szektariánus zsidó tudósok, akik a mezopotámiai és egyiptomi asztronómiai ismereteket kívánták egy objektív, független rendszerbe foglalni. A 364 napos naptár gyakorlati bevezetésére azonban csak egy-két évszázaddal később, a Kr. e. 2. században került sor. Ekkor egy radikális szakadár csoport, feltehetően a Kumrán térségébe visszavonult szekta, a jeruzsálemi templomi elittel és a Hasmoneus-dinasztiával való nyílt szembenállás eszközeként kezdte el ténylegesen alkalmazni.
A politikai és teológiai hatalom ekkor a jeruzsálemi papság kezében összpontosult, amely a hagyományos, a Hold ciklusaihoz igazított - ezáltal a papok folyamatos emberi korrekcióját (szökőhónapok beiktatását) igénylő - naptárt használta. A szakadár csoportok az új naptár bevezetésével nemcsak a templomi kultusz tisztaságát kérdőjelezték meg, hanem a központi adószedés és az ünnepek szabályozásának politikai monopóliumát is. A fennmaradt szövegek szerint a naptárhasználat miatt a jeruzsálemi papság nyíltan üldözte a szekták vezetőit, ami bizonyítja, hogy a rendszer túlmutatott az elméleten, és valós politikai fenyegetést jelentett.
Bár a kumráni iratok nem tesznek említést a naptár csúszásából fakadó gyakorlati problémákról, a tanulmány szerint a szakadárok végül kénytelenek voltak felhagyni a használatával. Amikor az évek során felhalmozódott eltolódás már a téli időszakra tolta a tavaszi ünnepeket, a politikai klíma is megváltozott. Alexandrosz Jannaiosz hasmoneus uralkodó (Kr. e. 103-76) hatalomra kerülésével, aki kíméletlenül leszámolt a szekta fő ellenfeleinek számító farizeusokkal, a kumráni közösség számára a jeruzsálemi templom ideiglenesen újra elfogadhatóvá vált, így a naptár körüli dogmatikai konfliktus csendben elhalt.
A jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben történt római lerombolását követően a hivatalos naptár korrekciójának joga véglegesen a Szanhedrin (a zsidóság legfelsőbb vallási és jogi testülete) hatáskörébe került.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
