A Kijevi Ruszból érkeztek Vilnius első keresztény lakói
2026. július 16. 15:51 Múlt-kor
Bár Litvánia volt Európa utolsó hivatalosan pogány állama, fővárosa, Vilnius már a 13-14. században is többnemzetiségű, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező központnak számított, ahová a Kijevi Rusz területéről érkeztek a korai keresztény betelepülők - derül ki az Antiquity régészeti folyóirat legfrissebb számából. A litván kutatók által elvégzett új izotópos vizsgálatok biológiai bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a város korai ortodox keresztény közösségét a bevándorló férfiak és a helyi, az új vallást felvevő nők közötti házasságok formálták.
A litván főváros óvárosában, a Bokšto utcában feltárt 13-14. századi temető emberi maradványait egy nemzetközi kutatócsoport elemezte. A Giedrė Motuzaitė Matuzevičiūtė, a Vilniusi Egyetem és a Litván Történeti Intézet professzora, valamint Rytis Jonaitis régész vezetésével zajló kutatás során a csontok több szövetre kiterjedő izotópos elemzését végezték el.
Az eredmények rámutattak, hogy az ide temetett férfiak jelentős része a mai Nyugat-Ukrajna és Dél-Lengyelország területéről, a korábbi Kijevi Rusz történelmi régióiból vándorolt be. Ezzel szemben a temetőben nyugvó nők túlnyomó többsége helyi, vilniusi származású volt. A demográfiai mintázat arra utal, hogy a betelepülő rutén (keleti szláv) férfiak helyi nőkkel házasodtak össze, akik a kulturális interakció és a házasság révén felvették az ortodox kereszténységet.
A fizikai antropológiai és kémiai eredmények megerősítik a korábbi régészeti feltevéseket. A Bokšto utcai temetőben az ásatások során számos bizánci stílusú tárgy, köztük keresztek, olvasók és importált sírmellékletek kerültek elő, amelyek a rutén és bizánci kulturális szférával való szoros kapcsolatot jelezték. A történelmi források már korábban is hivatkoztak a középkori Vilniusban létező „Civitas Ruthenica” nevű városrészre, ahol az ortodox keresztény közösség élt, de az új izotópos adatok szolgáltatják az első közvetlen biológiai bizonyítékot a távolsági migrációra és a népesség fizikai keveredésére.
Litvánia a kontinens utolsó olyan állama volt, amely a 14. század végéig megőrizte pogány hitvilágát. Az ország csak 1387-ben, Jagelló (Jogaila) litván nagyfejedelem lengyel királlyá koronázása és a krevai unió megkötése nyomán vette fel hivatalosan a nyugati, katolikus kereszténységet. A pogány litván uralkodók, különösen Gediminas nagyfejedelem, azonban már a hivatalos államvallás-váltás előtt is pragmatikus politikát folytattak: a kereskedelem, az ipar és a gazdaság fellendítése érdekében tudatosan ösztönözték a külföldi kézművesek, kereskedők és diplomaták betelepülését, vallási toleranciát biztosítva számukra.
A kutatók megállapításai szerint a középkori európai városok fejlődését alapvetően határozta meg a mobilitás és a kulturális adaptáció. A keleti szláv területekről Vilniusba irányuló vándorlást több tényező is indokolhatta. A 13-14. században a gyorsan terjeszkedő Litván Nagyfejedelemség jelentős korábbi rutén fejedelemségeket olvasztott magába, ami szoros politikai és gazdasági kapcsolatokat teremtett.
Emellett az élénkülő kereskedelmi lehetőségek, a vallási mobilitás, illetve az Európán a 14. század közepén végigsöprő, hatalmas demográfiai sokkot és népességmozgásokat kiváltó pestisjárvány egyaránt hozzájárulhattak ahhoz, hogy Kelet-Európa migrációs hálózatai Vilniusban érjenek össze.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
