Középkori kohászati központot tártak fel Marokkóban
2026. július 17. 07:54 Múlt-kor
Középkori iszlám kohászati komplexumot tártak fel a dél-marokkói Tamdult romjainál, amely az ezüst mellett ipari mennyiségben állított elő réz- és sárgaréz-öntvényekkel a transzszaharai karavánutak számára. A Ciprusi Intézet, a londoni British Museum és a marokkói INSAP régészeti intézet Thilo Rehren vezette közös kutatása rávilágít, hogy az északnyugat-afrikai fémipar jóval összetettebb volt, mint ahogy azt a korabeli arab krónikák dokumentálták.
A kutatócsoport 2018 óta végez ásatásokat az Anti-Atlasz hegység lábánál, Akka városa közelében. A sivatagi klíma és a csekély üledéklerakódás kivételes állapotban őrizte meg a termelési lánc maradványait. A magaslatokon rézöntő kemencék nyomait és fújtatócsöveket, míg a település más részein jelentős mennyiségű, ólomban, ezüstben és rézben gazdag salakot azonosítottak.
A szakemberek röntgenfluoreszcenciás vizsgálatokkal cink jelenlétét is kimutatták az olvasztótégelyekben és öntőformákban, ami egyértelműen bizonyítja a cementációs eljárással történő sárgarézgyártást. A felfedezés tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy az írott történelmi források korábban soha nem tettek említést réz- vagy sárgaréz-feldolgozásról a térségben.
A régészeti leletek alapján a fémfeldolgozás szervezettsége kiemelkedő volt. Az ezüst kinyeréséhez használt ólomércet a várostól mintegy húsz kilométerre lévő bányákból szállították Tamdultba. A kupellációnak nevezett finomítási eljárás során az ezüstöt elválasztották az ólom-oxidtól, majd a tiszta nemesfémet 12-15 milliméter átmérőjű, félgömb alakú kerámiaformákba öntötték.
A sárgaréz esetében a rezet cinkérccel és faszénnel hevítették, majd a létrejött ötvözetet trapéz vagy V alakú rúdformákba öntötték. A feltárt sárgaréz rudak formailag megegyeznek az egykori szaharai karavánok - köztük a sivatagban elveszett, több ezer sárgaréz rudat szállító Ma'aden Ijafen-i karaván - rakományaival.
A Szaharán átívelő kereskedelemben Tamdult kulcsfontosságú tranzitállomásként funkcionált a marokkói Szidzsilmássza és a mai Mauritánia területén fekvő Avdaghoszt között. A nyugat-afrikai aranyat és elefántcsontot ezeken az útvonalakon cserélték el az északról érkező fémárura.
Bár a várost már a 9. század végén megemlítette al-Jaakúbi, majd a 12. században al-Bakri andalúziai arab geográfus is írt róla, a mostani, szénizotópos kormeghatározásra és éremleletekre támaszkodó kutatás szerint a komplexum a 13. és 15. század között (1233 és 1430 között) élte virágkorát. A település hanyatlását és a termelés 15. századi leállását a kutatók belső konfliktusokkal, a kereskedelmi hálózatok átrendeződésével vagy a tüzelőanyag-hiányt okozó klímaváltozással magyarázzák; utóbbi lehet az oka annak is, hogy a helyszínen nem találták nyomát a nagy energiaigényű vaskohászatnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
