A keresztesek várát kutatják a magyar régészek
2006. május 26. 12:15
A régészekből, építészekből és informatikusokból álló Szíriai Magyar Régészeti Misszió 2000 nyara óta végez kiterjedt dokumentációs és leletmentő régészeti munkákat a szíriai partvidék páratlanul gazdag, de alig kutatott hátországában. A Múlt-kor összeállítása az expedíció eddigi eredményeit és terveit mutatja be.
Az ásatások helyszíne: a szíriai partvidék történelme
A Termékeny Félhold árnyékában
A tengerparti régió több ezer éves történelme során fontos közvetítő szerepet töltött be a különböző civilizációk között, s maga is jelentősen gazdagította az emberiség közös kultúrkincsét. A i.e. 7. évezredtől már lakott Ugarit települése a 3. évezredtől a világ első nemzetközi kikötőjeként ismert, s a Mezopotámiával, Egyiptommal, Égeikummal egyaránt kereskedő lakói találták fel az emberiség első valódi ABC-jét az i.e. 13. században.
Főnicia és a hellének
A i.e. 12. századtól a kánaániták örökségét továbbvivő főníciaiak egyik legfontosabb kikötővárosa, Arwad szintén a szíriai partvidéken található. A szigetkirályságot csak az asszírok tudták egy időre térdre kényszeríteni. Az arwadiak által alapított Amrit városa a szigettel szembeni partszakaszon a késő-főníciai korszak legjelentősebb régészeti lelőhelye. Az itt előkerült leletek bizonyítják, hogy a partvidék lakói már a 6. század második felében kezdődő achaimenida perzsa uralom alatt is intenzív kereskedelmet folytattak a görög városállamokkal. Mire i.e. 333-ban Nagy Sándor seregei élén fennhatósága alá vonta a szíriai tengerpartot, annak lakói már készen álltak a hellenizmus befogadására. A hódító halála után egyik hadvezére által alapított Szeleukida-dinasztia a szíriai partokhoz közeli Antiochiába helyezte székhelyét, s az egykori Ugarit közelében fekvő Latakiát birodalma legfontosabb kikötővárosává fejlesztve ismét hatalmas lökést adott a régió fejlődésének.
Római expanzió
A Szeleukidák uralmát i.e. 64-ben felváltó római korszakkal több mint fél évezredes békés virágkor vette kezdetét. A partvidék nemcsak az anyagi és szellemi javak, de a vallások kölcsönhatása és cseréje terén is élen járt. A terület első keresztény templomát a hagyomány szerint maga Péter apostol alapította az Arwad szigetétől északra alapított Antaradosz (a mai Tartus) városában. A késő antik Szíria egyes területein azóta sem látott sűrűségű településhálózatot életre hívó mezőgazdasági expanzió az ebből a szempontból szinte kutatatlan tengerparti régióban is hasonlóan virágzó civilizáció létrejöttét eredményezhette. A 6. század természeti csapásai (járványok, földrengések) és a perzsa támadások egész Szíriában derékba törték a fejlődést. A folyamatot a 630-as évek végén az iszlám hódítás pecsételte meg.
A keresztes hódítás
A 11. század végétől a partvidéket a keresztes hódítás kapcsolta be ismét a nyugati világgal közös vérkeringésbe. Az 1098-ban megjelent európaiak közel kétszáz évre megtelepedtek Levantén, s jelenlétük régen nem látott pezsgést hozott a térség életébe. Szíria ismét a kelet-nyugat találkozási helye lett, tengerparti kikötővárosai a különböző árucikkek és eszmék cseréjének színterévé váltak. A nagyobb hadjáratokat leszámítva békében zajlott az élet, ami sűrű településhálózat és az azt védő erődök létrejöttét eredményezte. Különösen igaz ez a korabeli fő útvonalaktól távolabb fekvő szíriai tengerparton, ahol a helyi lakosság túlnyomó többségét kitevő szekták igen jól megértették magukat a szintén kisebbségben levő európaiakkal. A biztonságot fokozta, hogy a terület nagy részét a templomos és a johannita lovagrendek kapták meg, akik a korabeli világ legnagyobb várait építettek államaik védelmére. Így épült fel a korszak leghíresebb keresztes vára a Krak des Chevaliers, és a hasonlóan monumentális Margat, Tartus és Safita várai is.
Várak és erődök
A várak építését és fenntartását elsősorban a lovagrendek kiterjedt európai birtokközpontjain (többek közt a magyarországi johannita és templomos birtokokon) megtermelt javak biztosították, de nélkülözhetetlenek voltak az egyéb adományok is. A világhírű Krak és Margat várát a keresztes hadjáratot vezető II. András magyar király 1218-ban személyesen is felkereste és örökkön fizetendő rendszeres évjáradékkal látta el. A magyar keresztesek egészen biztosan útba ejtették Tartus városát is és nagyon valószínű, hogy nemcsak a népszerű zarándokhely felett épülő Notre Dame katedrális, de az itteni templomos erőd építésére is hagytak adományokat; a templomosok archívuma azonban szinte nyomtalanul elpusztult. 1291 augusztusában utolsó támaszpontként a templomosok kezében levő Tartus városa is elesett. Az európaiak visszatérését megakadályozandó módszeresen elpusztították a partvidék településeinek egy részét, s a régió az ezt követő hat évszázados stagnálást követően a 20. században indult csak fejlődésnek.
Leletmentés
Az utóbbi másfél évtizedben a fejlődést kísérő mezőgazdasági és infrastrukturális expanzió drámai erejűvé vált, ami a régészeti szempontból alig kutatott régió több ezer éves páratlan kulturális örökségét végleges eltűnéssel fenyegeti.
- Az ásatások helyszíne: a szíriai partvidék történelme
- Az expedíció eddigi legfontosabb eredményei
- Az expedíció idei tervei
- Keresztes háborúk a Múlt-koron
szerkesztőségét!
