Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
2021. április 27. 12:55 Ligeti Dávid
Mi sem maradtunk ki
Az Osztrák‒Magyar Monarchia elsődlegesen a délnyugati (olasz) hadszíntéren alkalmazott harci gázt. A cél az volt, hogy az Isonzó menti állóháborúban a dualista állam csapataira helyezett ellenséges nyomást enyhítsék. 1916. június 29-én hajnalban a Doberdó-fennsíkon hetekig tartó előkészületek után gáztámadást indított a VII. hadtest az olaszok ellen.
A megfelelő vegyvédelemmel nem rendelkező, meglepett ellenség súlyos, mintegy hatezer fős veszteséget szenvedett. Bár az arcvonalon ez nem idézett elő lényeges változást, a vegyi anyag bevetése lassította az olaszok újabb, szám szerint már a hatodik isonzói csatára való felkészülését.
Végeredményben azonban a gáz harci alkalmazása csak hasonló utat járt be, mint a nyugati fronton: mindkét fél használta, de döntő hatás nélkül.
Mindazonáltal a Monarchia jelentős gáztámadásokat hajtott végre 1917 őszén a caporettói áttörés, majd pedig az 1918. júniusi offenzíva során. Mindkét alkalommal a német mellett hazai gyártású gázgránátok, gázlövedékek bevetésére is sor került ‒ a kortárs beszámolók alapján azonban a német licenc alapján gyártott, a Monarchiában előállított vegyi fegyverek rosszabb minőségűek voltak, mint az importból származók.
Használatuk ugyanakkor negatívan befolyásolta az osztrák‒magyar haderő reputációját: a főparancsnok, IV. Károly király boldoggá avatása elleni egyik legfontosabb ellenérv pont ez a fajta hadviselés volt.
Egyszeri és megismételhetetlen?
Az első világháború a vegyi fegyverek alkalmazása terén a legtotálisabb fegyveres konfliktusnak bizonyult: a hadviselő felek lényegében korlátozás nélkül többfajtájú, nagy mennyiségű harci gázt vetettek be.
Ezek az összes harctéri veszteség (tehát a halálos áldozatok, valamint a sebesülések) mintegy 8 százalékát okozták. Bebizonyosodott azonban, hogy használatuk igen körülményes, és megfelelő gázvédelem esetén nem pusztán az emberiességi, hanem racionális megfontolások is ellenük szóltak.
Végeredményben ezek a felismerések határozták meg a következő évszázad harci alkalmazásait, amelyeknek volumene azonban ‒ mindannyiunk szerencséjére ‒ nem közelítette meg a nagy háborúét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
