Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
2021. április 27. 12:55 Ligeti Dávid
Elfújta a szél
Mielőtt a Haber-féle javaslatot a német hadvezetés elfogadta, már mindkét háborús fél bevetett könnygázt a háború első heteiben. A franciák 1914 augusztusában a lángszóró mellett brómaceton-tartalmú könnygázt is felhasználtak. Míg az előbbi jelentősen támogatta a csapatokat, az utóbbi lényegében semmit sem segített a harcban.
A fő célt, vagyis hogy a gáz hatására a német katonák elhagyják fedezékeiket, nem érték el. Miután 1914 őszén a nyugati, majd 1915 januárjában a keleti fronton a németek is hasonló eredménnyel próbálkoztak könnygáz használatával, Haber javaslatát elfogadva, már a légzőszerveket károsító vegyi anyag alkalmazása mellett döntöttek.
Ilyen előzmények után került sor az első nagy fojtógáztámadásra 1915. április 22-én a nyugati fronton, a flandriai Ypernnél. Kedvező, északkeleti irányú szél mellett mintegy 6 kilométeres szakaszon vetették be a ‒ mintegy 170 tonnányi ‒ klórgázt. A vegyvédelemmel nem rendelkező, érintett brit‒francia egységek súlyos veszteségeket szenvedtek, és így sikerült a lokális frontáttörés.
Hadászati szintű sikerré azonban nem sikerült fejleszteni: egyrészt a németeket is meglepte a klórgáz használatának eredménye, így nem csoportosítottak át megfelelő mennyiségű katonát erre az arcvonalra, másrészt nem is állt rendelkezésre kellő klórgázkészlet az ismételt támadások végrehajtására.
Negatív tapasztalat volt továbbá, hogy a szélirány hirtelen változását egyszerűen nem lehetett befolyásolni, ráadásul az uralkodó északnyugati szelek pont a németek felé fújhatták a harci gázt. Tulajdonképpen így már az 1915. áprilisi időszak megmutatta, hogy a vegyi fegyverből nem lehet háborút eldöntő „csodafegyver”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
