A középkor gyilkológépei, a lovagok
2015. augusztus 14. 18:23
Az egyház megelégelte
A 11. század végére a középkor hajnalán kialakuló lovagi ideálokból alig maradt valami. A túlnépesedett Nyugat-Európában a rablólovagok állandó fosztogatásai, hatalmaskodásai már a társadalom rendjét veszélyeztették. Az egyház szemében tüskét jelentettek az alig ellenőrizhető viszálykodások. A püspökök és papok ismételten átkozódtak a lovagok istentelen üzelmei miatt, akik egyedül a saját javukért harcoltak és minden becsületbeli szabályt megsértettek, aminek egykor hódoltak.
Az egyház, amely maga is szenvedő alanya volt a helyzetnek, kezdetben a Treuga Dei (Isten békéje) meghirdetésével próbálta fékezni az anarchikus állapotok eluralkodását, aminek az volt a lényege, hogy a hét bizonyos napjain egyszerűen megtiltották a fegyveres fellépéseket. II. Orbán pápa végül egy „szent háború” megszervezésében látta a megoldást. 1095-ben keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföldre, hogy a Jeruzsálembe látogató zarándokait ért támadásokat megbosszulják. A lovagok számára is vonzó volt a bűnbocsánat, az újabb birtokok ígérete, valamint a mesés Kelet zsákmánya.
Ezzel megszületett a keresztes hadjáratok eszméje, egy szívós teremtmény, amely az egyházat és a harcosokat remekül egyesítette: „Krisztus lovagja”, aki gyilkos szakmáját ezután Isten nevében a pogányok ellen folytathatta, és a rossz lelkiismeret sem kínozhatta emiatt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
