A középkor gyilkológépei, a lovagok
2015. augusztus 14. 18:23
Halálos lovagi tornák
A lovagi tornák pompája, ünnepi jellege és − mai szóval élve − fesztiválhangulata egy hosszabb távú fejlődés eredményei voltak. Előtte garázda nemesek beszéltek meg találkozókat a nyílt pusztában, amelyek tömegverekedéssé fajultak, és amelyeket halottak vagy súlyos sebesültek öveztek. Csak amikor az egyház kiátkozással fenyegetőzött, akkor öltött civilizáltabb formát a versengés.
A néhány éve elhunyt Heath Ledger főszereplésével játszódó Lovagregény című hollywoodi filmben látottak sajnos nem pontosan fedik a középkor valóságát. A tornákon zajló ütközetek bár nem mentek vérre, s céljuk csupán az ellenfél nyeregből való kiütése volt, a viadalokat a valaha volt legveszélyesebb sportágak rangsorába emelik. A „tjostok” (lovagi tornák) alkalmával rendszeresen zúztak szét fejeket, sebesítettek meg életveszélyesen mellkasokat, valamint nem egy lovag törte nyakát, mikor kizuhant a nyergéből.
A háborúk a középkorban általában szűk időintervallumban zajlottak: a késő nyári vagy kora őszi időszakban, amikor már betakarították a termést, az utak még nem voltak túl porosak és a hőmérséklet nem volt se túl meleg, se túl hideg, a lovagok ekkor vonultak a középkor legnagyobb csatáiba.
A becsület védelmének hangzatos eszméjét felhasználva többezres seregek indultak meg egy-egy szomszédos város, fejedelemség vagy egy egész ország ellen, amelyet az uralkodó vagy a hűbéres ellenségnek nyilvánított. A becsületsértés megtorlása és a bosszú mellett többféle ürügyet felhozhattak a támadás megindítására, azonban számos véres hadjáratnak nem volt más alapja, mint az a tény, hogy a „szegény” fejedelem meg akarta tölteni a kincstárát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
