Adalékok a jezsuita világszolidarizmus történetéhez
2007. augusztus 16. 13:10 Bánkúti Gábor
Metamorfózis - a történeti kontextus változásainak hatása az állambiztonság hermeneutikai gyakorlatára
Azokban a rendszerekben, ahol az objektív igazság keresése csak az előre meghirdetett célok megvalósulásának kontextusában értelmezhető, a nem osztályharcos-dialektikus alapállású elméletek óhatatlanul az alkotók szándékától eltérő jelentéstartalmat kapnak. VI. Pál pápa más összefüggésben utal erre a jellegzetességre. Ecclesiam Suam c. enciklikájában megfogalmazza, hogy ezekben a rendszerekben `dialektikus visszaélés történik a szavakkal, nem keresik és elhallgatják az objektív igazságot, ugyanakkor mereven ragaszkodnak előre meghirdetett haszonelvű céljaikhoz.`
Ez az ideológiai alapon determinált hermeneutika alapvetően meghatározta a jezsuiták tevékenységének állambiztonsági értékelését. Az állambiztonsági logika szerint értelmezhetetlen társadalomteológiai-pasztorációs program rövidesen államellenes összeesküvéssé transzformálódott. Ilyenformán a `világszolidarizmus` állambiztonsági tükrébe a politikai rendőrség öndokumentációján keresztül nyerünk bepillantást.
A `világszolidarizmussal` kapcsolatos írások az 1950- es évek letartóztatásai során kerültek először az Államvédelmi Hatóság látókörébe, de ekkor nem érték el annak ingerküszöbét. (P. Bálint József S.J. visszaemlékezése szerint `megdicsérték` őket, `haladó gondolatoknak` minősítve a világszolidarizmusban foglaltakat.) 1955- ben az ún. `csoportvezetők` perében az ismételten lefoglalt írások `izgatásra alkalmas` minősítést kaptak.
A rendszer restaurációjának keretében 1958-1959 fordulóján széleskörű felderítő munka indult egyházi vonalon. A megszerzett adatok alapján a következő év márciusában a BM. II/5-C alosztálya javaslatot tett jezsuiták közötti ügynökség foglalkoztatására, magatartási vonaluk kidolgozására és figyelő dossziék nyitására. A hálózati úton beérkezett információk és az 1961. februári házkutatások során lefoglalt anyagok feldolgozására - a továbbiakban szükséges operatív munka irányítására és koordinálására - a BM. Pestmegyei RFK. Politikai Nyomozó Osztály V. alosztálya 1961. május 25-én `Misszió` fedőnéven csoportdossziét nyitott.
A rend tevékenységének fő irányát a következőképpen összegezték: `szerteágazó jezsuita irányítás alatt egyházi szervezkedés, antiateista filozófiai, szociológiai, nyílt rendszer ellenes politikai és egyházpolitikai füzetek írása, sokszorosítása és terjesztése. Céljuk az elit nevelés főleg az értelmiség és az ifjúság körében, a papság és a hívek politikai tájékoztatása a jezsuitáktól kapott, általuk szerkesztett és sokszorosított anyagok alapján.`
Az ügyben 1961 decemberében, a BM. II/5-C. alosztálya által készített összefoglaló a rend tevékenységének fő irányát már a `világszolidarizmus` programjának megvalósításában látta. `Az illegális jezsuita rend politikai programját a korábban kidolgozott, de ma is aktuális 'Világszolidarizmus' képezi.`
Az 1961-es letartóztatási hullám a jezsuitákat nem érintette. Ez néhány rendtagban azt az illúziót keltette, hogy tevékenységüknek nincsenek `államellenes` relevanciái. Sőt, néhányan úgy értelmezték az adminisztratív eljárások elmaradását, hogy állami részről felismerték bennük az igazi reformereket, ezért inkább velük keresik a kapcsolatot, mint a már lejáratódott egyházi személyekkel...
A II. Vatikáni Zsinat megnyitása, a Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatfelvétele reményteli várakozással töltött el néhány jezsuitát. Azt gondolták, hogy az állam és az egyház közötti tárgyalásokon rendeződhet a szerzetesek ügye, komolyabb lelkipásztori tevékenységre lesz lehetőség, melyre elő kell készülni. Jellemző, hogy P. Rózsa Elemér az egész "enyhülést" úgy értelmezte, hogy az a szolidarizmus megvalósulásának irányába hat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
