Adalékok a jezsuita világszolidarizmus történetéhez
2007. augusztus 16. 13:10 Bánkúti Gábor
Liberalizálódás és fellázító taktika
Az addig leginkább alkalomszerűen összejáró rendtagok 1961-őszétől kezdték újra összehangolni képzésüket P. Rózsa Elemér Hímfy utcai lakásán. P. Dombi József `Lelkigyakorlatos Summa`, P. Rózsa Elemér pedig `Időszerű Egyháztan` címen összefoglalta a szolidarizmus szintézisét, és igyekezett Rómába juttatni azokat.
Az 1963- 1966 közötti időszakban a `liberalizálódást` a belső ellenséges erők aktivizálódásaként, a külpolitikai nyitást pedig az `imperialisták fellazító taktikájának tett engedményként dekódolták maguk számára a szolgálatok. Ebben az új kontextusban a `világszolidarizmus` új jelentéstartalmakkal gazdagodott, és mint az ideológiai `réstágítás` politikai programja aktualizálódott. A rendi központtal és más országokban élő jezsuitákkal való kapcsolatfelvételt pedig az `ellenséges tevékenység` külföld felé való kiterjesztéseként értékelték a nyomozásban részt vevő szervek.
Az operatív munka során nem egyszer indifferensnek bizonyuló személyeket vontak be a koncepcióba, és számos jezsuita letartóztatására tettek javaslatot. Rendszerszolga hűségüket számszakilag demonstrálták, miközben a minél több ügy kreálása, - a világszolidarizmus kapcsán pedig lehetőleg egy `monstre-ügy` konstruálása - egyúttal önlegitimációjukat - változatlan fontosságuk nyomatékosítását - szolgálta. Ugyanakkor miközben vis inertiae jelleggel hatottak tovább a korábbi időszak restaurációs-adminisztratív egyházpolitikai módszerei, feltűnni látszottak a megváltozott körülmények között alkalmasabbnak vélt új állambiztonsági módszerek, melyek elsősorban az operatív eszközökre és a `politikai feladatokra` helyezték a hangsúlyt.
A feldolgozott adatokat 1963 februárjában a BM. III./I. - vizsgálati osztálya összegezte és készített ennek alapján jogi szakvéleményt: `az utóbbi fél év során súlypontáthelyezés történt: Kollár Ferenc illegális rendfőnök és néhány társa helyett - helyesen - a szolidarizmus terjesztésén és továbbfejlesztésén munkálkodó Rózsa Elemér és társai köré összpontosult a figyelem. Az operatív osztály összefoglaló jelentései és tájékoztatóiból azonban megállapítható, hogy túlértékelik az ügy jelentőségét`.
Az ezt követő időszakban a BM. III/III-2. és a BM. III/1. osztályai szorosan együttműködve igyekeztek vizsgálati szakaszba juttatni az ügyet. Döntöttek az operatív eszközök használatának kiterjesztéséről, bomlasztó tevékenység megszervezéséről, titkos házkutatásokról, az egyes személyekkel kapcsolatos intézkedési javaslatokról. Hosszas előkészítés és többszöri átdolgozás után `Rózsa Elemér és társai` ügyének realizálását - több más, hozzá holdudvarként kapcsolódó üggyel egyetemben és nyilván nem függetlenül a Szentszék és a Magyar Népköztársaság tárgyalásaitól, Galambos József miniszterhelyettes hagyta jóvá 1964. december 2-án.
A perből a politikai rendőrségen `tananyag` készült. Leginkább abból a célból, hogy milyen operatív módszerekkel kreálható az állambiztonsági szaglászásból `összeesküvés`, illetve abban való részvétel `bizonyítottsága,` belehelyezve az egész ügyet a nemzetközi klerikális reakció korabeli működésébe is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
