Vas késsel a nyaka alatt eltemetett halottat találtak lengyel régészek
2026. június 16. 10:41
Vas késsel a nyaka alatt eltemetett halott maradványaira bukkantak a lengyelországi Dąbrówno (korábbi nevén Gilgenburg) közelében egy 14–15. századi temető feltárása során. A Gdański Egyetem kutatóinak felfedezése a térség első telepesgenerációjának, köztük a keresztény hitre tért porosz őslakosságnak a temetkezési szokásait és a kötelező egyházi rítusokba vegyülő népi hiedelemvilágot segíthet megérteni.
Arkadiusz Koperkiewicz, a Gdański Egyetem ásatásvezető régésze a hírügynökségnek elmondta, hogy a Stare Miasto (Óváros) nevű településrészen azonosított temetőt a modern mezőgazdasági munkák már részben károsították. A felszín alatti rétegekben a szakemberek több, az akkori keresztény előírásoknak megfelelően – nyugati tájolással, mellkason vagy medencén keresztezett karokkal – eltemetett csontvázat tártak fel.
A sírok többségében a 14. század első feléből származó érméket, késeket, övcsatokat és tűzszerszámokat is azonosítottak. A legjelentősebb lelet azonban egy olyan egyén maradványa, akinek a nyaka alá egy élével felfelé fordított nagyméretű vaskést, a mellkasára egy szöget, a medencéje fölé pedig egy nagyobb kerámiatöredéket helyeztek.
A régészeti leletegyüttes értelmezése kapcsán a kutatócsoport vezetője tudományosan megalapozatlannak nevezte a populáris kultúrában gyakran megjelenő, pogány „vámpírellenes” rituálékra vonatkozó feltételezéseket. Koperkiewicz hangsúlyozta: a kerámiatöredék sírba helyezése a keresztény hitre tért poroszok temetkezési hagyományának jellegzetes eleme, amely a földi lét mulandóságát szimbolizálta.
Bár a kora középkori szláv és balti területeken ismertek voltak az úgynevezett apotropeikus (bajelhárító) tárgyak, a templomkerti, megszentelt földbe történő temetkezés ténye kizárja, hogy az elhunytat a közösség ártó entitásnak tartotta volna. A kés és a szög sokkal inkább a halál módjára utaló kommunikációs eszköz, vagy az átmeneti rítusokhoz kapcsolódó, praktikus okokból alkalmazott népi babona megnyilvánulása lehetett, hasonlóan a halál beálltának ellenőrzésére szolgáló korabeli módszerekhez.
A lelőhely kiemelkedő jelentőséggel bír a Német Lovagrend és a balti őslakosság együttélésének vizsgálatában. A 13. század közepén, 1249-ben megkötött dzierzgońi békeszerződésben a lovagrend által legyőzött poroszok kötelezték magukat arra, hogy felhagynak a halottak elhamvasztásával, és elhunytjaikat kizárólag a keresztény templomok melletti temetőkben hantolják el. A dąbrównói feltárás bizonyítja, hogy bár az asszimilálódó társadalomban a hivatalos kánonjog szabályozta a temetkezéseket, a mélyen gyökerező ősi hagyományok burkoltan tovább éltek a helyi közösségekben.
A megtalált nekropolisz egyben egy olyan, feltehetően fából épült templom pontos helyét is kijelöli, amelyet a történelmi források szerint a lengyel–litván koalíció és a lovagrend közötti 1414-es háború során pusztítottak el. A hétszáz éves alapítását idén ünneplő Dąbrówno területén a feltárásokat követően a lengyel műemlékvédelmi hatóságok egy kulturális park létrehozását tervezik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
