Ma is aktív a gyenyiszovai ember genetikai öröksége
2026. június 16. 12:01
A kihalt gyenyiszovai ember genetikai öröksége a mai napig aktívan alakítja a modern ember immunrendszerét és biológiai fejlődését, derül ki a Science folyóiratban megjelent legújabb tanulmányból. A Yale Egyetem kutatói bebizonyították, hogy az ősi rokonoktól származó DNS nem csupán egy passzív evolúciós maradvány, hanem kifejezetten segíti a betegségek elleni védekezést.
Serena Tucci, a Yale Egyetem antropológusa és a projekt vezetője rámutatott, hogy a dél-csendes-óceáni régió lakossága eddig alulreprezentált volt a nagyszabású genetikai felmérésekben. A hiányosság pótlására a tudóscsoport Közeli-Óceánia tizenkét különböző populációjából, köztük Pápua Új-Guineából és a Salamon-szigetekről származó 177 ember genomját szekvenálta.
Az eredményeket ezt követően 1284 korábban publikált globális mintával vetették össze. Az adatokból kiderült, hogy a térséget mintegy 45 ezer évvel ezelőtt benépesítő első emberek ősei legalább három különböző, a gyenyiszovai emberhez köthető csoporttal keveredtek. A szakemberek egy modern eljárással, a tömegesen párhuzamos riportervizsgálattal több mint 3100 olyan ősi genetikai variánst azonosítottak, amelyek napjainkban is közvetlenül szabályozzák a génkifejeződést.
A kapott eredmények a valaha volt legkézzelfoghatóbb bizonyítékot szolgáltatják arra, hogy a gyenyiszovai variánsok biológiailag ma is aktívak a szervezetben. Patrick Reilly, az egyetem kutatója kiemelte, hogy ezek a gének jelentős részben az interferon-gamma jelátviteli útvonalhoz kapcsolódnak, amely az immunrendszer kulcsfontosságú fegyvere a vírusok és baktériumok ellen.
Az ősi hominidáktól örökölt DNS így drasztikusan megnövelte a modern ember esélyeit a túlélésre, amikor vándorlása során a trópusi óceániai régió ismeretlen, kórokozókkal teli környezetébe érkezett. A genetikai hagyaték emellett a csontváz fejlődését is formálja, amit a TRPS1 nevű génben kimutatott variánsok is egyértelműen bizonyítanak.
A felfedezés új fejezetet nyithat a humán evolúció megértésében is. A gyenyiszovai embert hivatalosan csak 2010-ben azonosították egy szibériai barlangban talált csonttöredékek alapján, és sokáig szinte láthatatlan láncszemként tekintettek rá. Míg a korábbi évtizedek kutatásai csupán a Homo sapiens és az ősi emberfajok közötti keveredés tényét, valamint a visszamaradt DNS szétaprózódott töredékeit rögzítették, a Yale Egyetem munkája lépett először túl az egyszerű jelenlét kimutatásán. A konkrét, betegségek elleni aktív génszabályozás azonosítása azt mutatja, hogy a több ezer éve letűnt emberfélék genetikai öröksége ma is a modern emberiség mindennapi túlélésének szerves részét képezi.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
