Megfejtették az ókori tengeri selyem arany színének titkát
2026. június 16. 07:35
Dél-koreai kutatóknak egy helyi kagylófaj felhasználásával sikerült újraalkotniuk az ókor egyik legértékesebb luxuscikkét, a legendás tengeri selymet, egyúttal megfejtették az anyag évszázadokig fakulásmentes aranysárga színének titkát is.
A phohangi Műszaki és Tudományegyetem multidiszciplináris kutatócsoportja a koreai partvidéken tenyésztett, élelmiszeripari célokra halászott Atrina pectinata fésűskagylófaj rögzítőfonalaiból indult ki. A szakemberek megállapították, hogy e fonalszerű képződmények fizikai és kémiai felépítése rendkívül hasonlít a mediterrán térségben őshonos kagylókéra. A modern feldolgozási eljárás során nemcsak az ősi textíliát reprodukálták, hanem optikai vizsgálatokkal feltárták annak időtállóságát is.
A kutatás bebizonyította, hogy a tengeri selyem jellegzetes, ragyogó arany színe nem pigmentekből vagy színezőanyagokból származik, hanem úgynevezett strukturális színeződés eredménye. A rostokban található, „fotonin” elnevezésű, gömb alakú fehérjestruktúrák réteges elrendeződése a szappanbuborékokhoz vagy a pillangószárnyakhoz hasonlóan töri meg és veri vissza a fényt. Mivel a színárnyalatot maga a mikroszkopikus fizikai szerkezet hozza létre, a szövet ellenáll az idő múlásának, és évszázadokon át megőrzi élénkségét.
A „tenger aranyaként” is emlegetett tengeri selyem (büsszusz-selyem) a Római Birodalom korától kezdve a világ egyik legritkább és legdrágább anyaga volt, amelyet kizárólag a császárok, pápák és a legfelsőbb elit tagjai viselhettek. Az eredeti alapanyagot a Földközi-tengerben honos nagy sonkakagyló finom, ám rendkívül erős rögzítőszálaiból nyerték ki, amelyekkel az állat a tengerfenék szikláihoz tapad. A hálóhoz hasonlóan szőtt anyag ultrakönnyű, tartós és különleges fényű volt. A történelem egyik leghíresebb, a feltételezések szerint tengeri selyemből készült ereklyéje az olaszországi Manoppellóban őrzött Szent Arc-kendő (Volto Santo).
A nagy sonkakagyló populációja az elmúlt évtizedekben a tengeri környezetszennyezés, az éghajlatváltozás és a túlhalászás miatt a kihalás szélére sodródott, tengerből való kiemelését az Európai Unió is szigorúan betiltotta. A napjainkban már csak maroknyi szárd kézműves által készített, szinte mitikusnak számító eredeti textília így gyakorlatilag eltűnt.
A dél-koreai kutatók áttörése ebből a szempontból kettős jelentőségű: egyfelől a halászati hulladékként kezelt koreai kagylószálak újrahasznosításával fenntartható alternatívát kínálnak, másfelől az általuk leírt strukturális színeződési mechanizmus a jövőben fémek és mesterséges festékanyagok nélküli, tartósan színálló kelmék ipari gyártását is lehetővé teheti.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
