Egyedülálló római kori mészégető kemencét tártak fel Bicske határában
2026. június 16. 06:17
Kivételes épségben fennmaradt római kori mészégető kemencét és több történelmi korszakot átívelő településnyomokat tártak fel régészek Bicske határában a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete és a Szent István Király Múzeum legfrissebb tájékoztatása alapján. Az M1 autópálya bővítéséhez kapcsolódó tavaszi ásatások eredményei kiemelkedő jelentőséggel bírnak, mivel hasonló állapotú ókori ipari emlék utoljára a huszadik század elején került elő Magyarországon.
A Kiss Alexandra régész által vezetett szakmai stáb és az önkéntesek bevonásával zajló leletmentés az elmúlt évben már azonosított egy kora római és egy Árpád kori településrészletet, valamint három római kori gyermektemetkezést. Az idei évben folytatódó munkálatok során ezen korszakok újabb objektumai, továbbá késő középkori és török kori tárolóvermek is felszínre kerültek. A feltárás legjelentősebb tudományos eredménye egy kora római mészégető kemence, amelyet a domb természetes lejtését kihasználva építettek meg. A mintegy 230 centiméter átmérőjű és három méter mély, kör alaprajzú ipari létesítmény vályogtéglákból készült, falait sártapasztással erősítették meg.
A szakemberek a helyszínen megfigyelték a nyugatra néző tüzelőnyílást és a belső fal tövében körbefutó padkát is, amelyre egykor a kiégetésre szánt mészköveket helyezték. A kemence alján és oldalfalán máig megmaradt egy vékony mészréteg, a betöltés alsó részéből pedig a kormeghatározást segítő tetőcserepek, úgynevezett tegulák töredékei és egy szürke, egyedi profilú kerámiatál darabjai kerültek elő.
A bicskei lelet országos szintű ritkaságnak számít a provinciális régészetben. A felfedezés tudományos értékét növeli, hogy ehhez fogható épségben megőrződött mészégető kemencét utoljára Kuzsinszky Bálint tárt fel az aquincumi ásatások során a huszadik század legelején. A mészégetés a Római Birodalom építészetének és mérnöki tudományának egyik kulcsfontosságú eleme volt, hiszen az égetett mész jelentette a habarcs, a vakolat és az ókori beton kötőanyagának alapját. Pannonia tartományban a nagyszabású kőépítkezések, a katonai táborok, a városi infrastruktúra és a vidéki villagazdaságok kialakulása hatalmas mennyiségű építőanyagot igényelt.
A most feltárt kemence nemcsak az ókori ipari technológiák működésébe enged precízebb bepillantást, hanem azt is bizonyítja, hogy a térséget az ókortól a késő középkoron át egészen a török hódoltságig folyamatosan és intenzíven használták az ott élő közösségek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
