Újraalkották a Mary Rose hadihajó rejtélyes gyújtófegyvereit
2026. május 25. 12:12
Kísérleti régészeti módszerekkel alkották újra és tesztelték a tizenhatodik századi Mary Rose angol hadihajó roncsai között talált gigantikus gyújtódárdákat. A Tod Todeschini fegyverszakértő és a Mary Rose Múzeum együttműködésében megvalósult kutatás fényt derített a rejtélyes fegyverek alkalmazási módjára, új szemszögből megvilágítva a Tudor-kori tengeri harcászat technológiai fejlettségét.
A nyolcvankét ágyúval felszerelt, négyárbócos angol karakk 1545-ös elsüllyedését követően 1982-ben emelték ki a tengerből, a roncsok között pedig számos különleges kézifegyvert, köztük három nagyméretű, ismeretlen funkciójú gyújtódárdát is azonosítottak. Mivel a korabeli írásos források nem nyújtottak egyértelmű támpontot a méretük miatt íjból kilőhetetlen eszközök használatához, Todeschini az eredeti leletek alapján készítette el a replikákat.
A rekonstruált fegyverek egy gyúlékony anyaggal átitatott textíliába csomagolt, majd szurokba mártott gyújtókeverékből állnak, amelyeket fa gyújtózsinórok késleltetett égése hoz működésbe. A mechanizmus elegendő időt biztosított a katonáknak a célzásra és az elhajításra, mielőtt az eszköz teljes lángba borult volna.
A gyakorlati tesztek során, amelyeket Alex Hildred, a Mary Rose Múzeum kutatási igazgatója is felügyelt, kiderült, hogy a gerelyhez hasonló, egykezes dobás a fegyver súlya és a lecsöpögő forró szurok miatt kivitelezhetetlen és rendkívül balesetveszélyes. A kutatók megállapították, hogy a leghatékonyabb módszer a dárda középső részének megragadása és a végének másik kézzel történő megtámasztása volt.
Ezzel a technikával a lángoló fegyvert mintegy tizennyolc méteres távolságra tudták elhajítani. Bár ez a hatótávolság elmarad a hagyományos íjakétól, a szakértők szerint tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy a Mary Rose árbóckosarában tartózkodó tengerészek a közelharc során elérjék vele a megcsáklyázott ellenséges hajókat. A kutatás egy alternatív elméletet is vizsgált, amely szerint az eszközöket csökkentett lőportöltetű, speciális ágyúkból lőtték ki, amit egy sűrített gázzal működő csőből indított méretarányos modellel sikeresen modelleztek.
A kísérletek rávilágítottak a tizenhatodik századi gyújtófegyverek pusztító erejére és harcászati jelentőségére. Az olvadó szurok által táplált, szinte elolthatatlan lángok mellett a lövedékek töltete valószínűleg mérgező összetevőket, például kámfort és arzént is tartalmazott. Amikor a kutatók egy zárt teret szimuláló konténerbe lőtték az eszközt, az pillanatok alatt megtelt sűrű, fojtogató és vakító füsttel. Ez a hatás a korabeli hajók zárt alsó fedélzetein végzetes pánikot és pusztítást okozhatott az ellenséges legénység soraiban.
A Tudor-kori Anglia flottájának büszkesége, VIII. Henrik király zászlóshajója, a Mary Rose a francia haditengerészet elleni solenti csatában süllyedt el, modern tengerbiológiai és régészeti vizsgálata azonban folyamatosan újabb részletekkel gazdagítja a kora újkori hadtörténetről alkotott tudományos képet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
