Új módszerrel vizsgálták a pompeji tabernák kerámiaedényeit
2026. május 18. 08:01
Japán kutatók új, roncsolásmentes 3D-szkenneres eljárással sikeresen modellezték a pompeji ókori tabernák kőpultjaiba épített rejtélyes kerámiaedényeket, betekintést nyújtva a Római Birodalom fazekasiparának technológiai fejlettségébe. A matematikai modellezés bizonyította, hogy a nagyméretű edényeket magasan képzett mesteremberek készítették forgókorongon, több fázisban, ami a korszak kézműves technikáinak korábban ismeretlen fokú standardizációjára utal.
A mintegy kétezer évvel ezelőtt, a Vezúv Kr. u. 79-es kitörésekor elpusztult Pompeji területén több mint 150 egykori vendéglátóhely és üzlethelyiség (taberna) maradványait tartják számon. A kutatókat évtizedek óta foglalkoztatta a pultokba süllyesztett, gyakran az egy méteres magasságot is elérő tárolóedények funkciója és gyártási módja.
Mivel az edények eltávolítása a kő- és betonpultokból azok megsemmisülése nélkül kivitelezhetetlen, a japán kutatócsoport egy innovatív megoldást alkalmazott: kézi fényszkennerrel rögzítették tizennégy taberna negyven beépített edényének belső felületét. Az adatokból egy speciális matematikai egyenlet segítségével 3D-s modelleket alkottak, amelyek lehetővé tették a kerámiák központi tengelyének és dőlésszögének pontos kiszámítását, felfedve a készítés fázisait.
A vizsgálat kimutatta, hogy az ókori pompeji fazekasok nem tömeggyártásban, de rendkívül magasan képzett, standardizált technológiával dolgoztak. A modellek központi tengelyének eltérései egyértelműen bizonyítják a lassú, folyamatos forgású fazekaskorong használatát. A nagyméretű kerámiákat az elemzés szerint nem egyben, hanem gyűrűkben építették fel: a mesterek szabályos időközönként megálltak, és újabb agyagrétegeket adtak a szerkezethez.
Bár három taberna esetében teljesen azonos morfológiájú és dőlésmintázatú edényeket találtak – ami a fazekasműhelyek precizitását és a hosszú képzési időt bizonyítja –, a város egészét tekintve (hengeres, gömbölyded és eper alakú formákkal) a kutatók nem találtak egységes, központosított gyártásra utaló nyomokat.
A tabernák a római városi élet elengedhetetlen központjai voltak, ahol a lakosság jelentős része a napi étel- és italfogyasztását intézte, mivel a plebejus bérházak többsége nem rendelkezett saját konyhával. Bár a gyártástechnológia rejtélyét az új eljárás nagyrészt megoldotta, a tárolóedények pontos tartalma továbbra is tudományos vita tárgya.
A pultba süllyesztett kialakítás rendkívül megnehezítette a tisztítást, ezért a kutatók szerint valószínűtlen, hogy folyadékot (például bort) tároltak volna bennük. A legelfogadottabb hipotézisek szerint a kerámiákban szilárd halmazállapotú, előkészített élelmiszereket – például aszalt gyümölcsöket vagy sózott termékeket – tarthattak. Az Archaeological Method and Theory folyóiratban publikált módszertan a jövőben az egész Római Birodalom kézműves- és fogyasztási szokásainak pontosabb feltérképezését is lehetővé teszi.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
