Új bizonyítékok a Kheopsz-piramis megrongálásának egykori büntetőügyében
2026. június 16. 12:39
Új, több mint egy évtizedes archív felvételekkel kísérli meg bizonyítani ártatlanságát Dominique Görlitz német kísérleti régész, akit a gízai Kheopsz (Hufu)-piramis egyik legfontosabb ókori feliratának megrongálásáért ítéltek el. Az ügy újranyitását célzó bizonyítékok tisztázhatják a Kheopsz fáraó nevét őrző, az építmény kormeghatározásához kulcsfontosságú hieroglifák pontos sorsát.
A 2013-ban kirobbant nemzetközi botrány során az egyiptomi hatóságok azzal vádolták meg Görlitzet és kutatótársát, Stefan Erdmannt, hogy engedély nélkül hatoltak be a fáraó sírkamrája feletti, lezárt teherelosztó kamrákba, és festékmintákat kapartak le a falról. A vizsgált felirat az a Kr. e. 26. századból származó, vörös okkerrel festett kartus (királynévgyűrű), amely Hufu (görögösen Kheopsz) fáraó nevét tartalmazza, és amelynek alapján az egyiptológia hivatalosan az uralkodóhoz köti a piramis építését.
A kutatók most olyan, 2003-ban és 2006-ban – többek között Robert Schoch geológus által – készített fényképeket tártak a nyilvánosság elé, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a festékrétegen esett, precíz szerszámoktól származó karcolások már évekkel a 2013-as expedíciójuk előtt is ott voltak az ókori köveken.
A régész állítása szerint csapata eredetileg nem a feliratot, hanem a gránitgerendákon lévő fekete, magnetitet tartalmazó lerakódásokat vizsgálta, hogy új adatokat nyerjenek az ókori építési technológiákról és a vasszerszámok esetleges korai használatáról. Görlitz a lapnak hangsúlyozta, hogy hivatalos engedéllyel, az egyiptomi régészeti hatóságok felügyelete mellett dolgoztak, és csupán néhány, ötven milligrammos mintát vettek a kartustól távolabb eső területekről.
A vádak hátterében részben a német kutatók azon sokat vitatott alternatív elmélete állt, miszerint a Nagy Piramis jóval régebbi, mint a Hufu fáraó uralkodásához kötött Kr. e. 2500–2580 közötti időszak, és a kairói hivatalnokok úgy vélték, a titkos mintavétellel ezt a kronológiát próbálták megdönteni.
A régészeti leletek megcsonkítása és kicsempészése miatt 2014 novemberében egy gízai bíróság távollétükben öt év börtönbüntetésre ítélte a két német állampolgárt, továbbá letöltendő szabadságvesztéssel sújtottak hat egyiptomit – köztük az illetékes minisztérium alkalmazottait és a piramisőröket –, akik segítették a munkájukat.
Bár a német kormány 2014 végén tizenöt régészeti mintát visszaszolgáltatott az egyiptomi nagykövetségnek, és a kutatók hivatalos levélben kértek bocsánatot az eljárási hibákért, a büntetőjogi felelősségre vonás érvényben maradt. A most bemutatott fényképészeti és dokumentációs bizonyítékok nemcsak a meghurcolt tudósok rehabilitációját szolgálhatják, hanem rávilágítanak arra is, hogy a világ egyik legjelentősebb világörökségi helyszínén a műemlékvédelem ellenőrzési és állapotrögzítési rendszere az elmúlt évtizedekben komoly hiányosságokkal küzdött.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
