Szövettani vizsgálattal dekódolták az ókori hamvasztásos leleteket

2026. április 27. 11:11

A kutatást a Padovai Egyetem Kulturális Örökségvédelmi Tanszéke koordinálta a római La Sapienza Egyetemmel, a Bolognai Egyetemmel és a Lengyel Tudományos Akadémiával együttműködésben. A vizsgálat tárgyát az Abruzzo tartománybeli Teramo területén feltárt, a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 1. század közötti időszakból származó La Cona nekropolisz hamvasztásos sírjai képezték.

Melania Gigante, a projekt vezető kutatója elmondta: az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az ókori rómaiak a máglyán való elhamvasztás után a csontok összegyűjtését (az úgynevezett ossilegiumot) nem véletlenszerűen végezték. A leletek között tudatos szelekcióra utal a koponyatöredékek és a hosszú csöves csontok magas aránya.

Az új elemzési technológiák segítségével a kutatók kimutatták, hogy több esetben felnőtteket, serdülőket és csecsemőket helyeztek közös sírba. A temetkezéseket a leletek tanúsága szerint összetett, szimbolikus állatáldozatok (juhok, kecskék, sertések, kakasok és puhatestűek) kísérték. A tudományos áttörést a makroszkopikus vizsgálatok és a szöveti szintű (szövettani/hisztológiai) elemzések ötvözése hozta el.

Alessia Nava, a római BIOANTH laboratórium igazgatója kiemelte: a csontmikrostruktúra, különösen a Havers-féle csontrendszer vizsgálatával a hamvasztás okozta fizikai roncsolódás ellenére is sikerült nagy pontossággal megkülönböztetni az emberi és az állati maradványokat, valamint meghatározni az elhunytak halálkori életkorát.

A hamvasztás dominanciája a korai Római Birodalomban

Az elhunytak hamvasztása a római köztársaság késői időszakában és a korai császárkorban a legelterjedtebb, szinte kizárólagos temetkezési formává vált Itáliában. A rituálé nem csupán higiéniai vagy gyakorlati okokat szolgált, hanem mélyen gyökerező vallási meggyőződéseken alapult: úgy tartották, hogy a tűz megtisztító ereje elválasztja a lelket a testtől, és lehetővé teszi annak átlépését a másvilágra. A hamvakat és a máglyáról szelektíven összegyűjtött csontmaradványokat urnákba helyezték, amelyeket családi sírboltokban vagy a városfalakon kívül, a főbb utak mentén kialakított nekropoliszokban helyeztek el.

A mostani kutatás alapvetően írja át a fizikai antropológia eddigi módszertanát, amely az égett csontmaradványokat korábban alacsony információsűrűségű leletként kezelte. A kutatócsoport hasonló hisztológiai módszert alkalmazott 2021-ben az úgynevezett "Nesztór-serlegének sírja" (Pithekoussai, Kr. e. 8. század) vizsgálatakor is, ahol a mikroszkopikus csontvizsgálat egyértelműen megcáfolta a korábbi feltételezést, miszerint a sírba – amely a legkorábbi ismert görög ábécés feliratot rejtette – egy kisgyermeket temettek volna.

A La Cona temetőjében bevezetett új kvantitatív mérőszámok mérföldkövet jelentenek az ókori populációk demográfiai, élettani és kulturális szokásainak pontosabb tudományos megismerésében.