Reneszánsz festményen találták meg a mellrák legkorábbi ismert ábrázolását

2018. március 5. 13:41

A rákra gyakran tekintünk modern betegségként, amelyet a hosszabb élettartam, az étkezési szokások gyökeres átalakulása, valamint az életstílus megváltozása idézett elő. Azonban a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a genetikai mutációk okozta daganatok már igen régóta keserítik meg az ember életét. Hogy közelebb kerülhessen a tudomány az elmúlt évszázadok rákos megbetegedéseinek megértéséhez, Raffaella Bianucci, a Warwicki Egyetem onkológusa csapatával azon ábrázolásokat vette górcső alá, amelyek a női mellet mutatták be. Mégpedig azon célból, hogy bizonyítékokat találjanak az alattomos kór jelenlétére.

A The Lancet Oncology című folyóiratban megjelenő tanulmányukban kifejtették, hogy rábukkantak a mellrák legkorábbi ismert ábrázolására. A betegség jeleit Michele di Ridolfo del Ghirlandaio (Michele Tosini néven is ismert) Az éjszaka című, 1553-1555 között készült festményén lévő nőalaknál észlelték. A reneszánsz és a barokk korszakot összekötő manierizmus egyik legjelentősebb alkotója egyébként Michelangelo egyik szobráról mintázta a nőalakot. A firenzei művész képén lévő hölgy bal melle szemmel láthatólag kisebb mint a másik, a mellbimbó pedig egyfajta visszahúzódás jeleit mutatja. A szakértők szerint ez egyértelműen a mellrákra utal.

A csapat nem csupán Tosini képén, hanem más reneszánsz festményen is talált további jeleket. Egy másik firenzei, Maso da San Friano (eredeti nevén: Tommaso D'Antonio Manzuoli) A bátorság allegóriája című festményén lévő nőalak mellén még jobban látszódik a tumor, amely „átüt” a bőrön, valamint duzzadttá teszi a mellbimbó körüli szöveteket. „Ezek a jellemzők összhangban vannak a fekélyt és akár üszkösödést is okozó mellrákkal, valamint esetleg egy nyiroködémával (lymphoedema)” – írják a kutatók.

A szakértők úgy vélik, hogy a tény, miszerint mindkét festmény a 16. századra datálható, nem lehet véletlen. Mint Bianucci és kollégái tanulmányukban kifejtik, a reneszánszban az orvostudomány jelentős fejlődésnek indult és új praktikák nyertek teret, mindez pedig a mellrák sebészeti eltávolításának terén is tetten érhető volt. (A korszakban egyébként egyre több figyelem hárult az anatómiára, a művészek pedig arra törekedtek, hogy reális képet fessenek az emberi testről.) A IV. Henrik francia király udvarában szolgáló, valamint a Montpellieri Egyetemen oktató Barthélémy Cabrol francia sebész (1529–1603) az egyik első volt, aki mastectomiát hajtott végre, vagyis műtéti úton távolított el női mellet, hogy megakadályozza a rosszindulatú emlődaganatok burjánzását.

Ugyanakkor a radikális masectomia, tehát a mell egészében történő eltávolítása igen ritka volt még abban az időben, főként az érzéstelenítési módszerek elégtelenségének, valamint a fertőzésmentes beavatkozások hiányának köszönhetően. Továbbá fontos szempont volt, hogy a melleket a nőiesség egyik legszentebb szimbólumának tartották és a férfi orvosok a gyakorlatot sok esetben embertelennek minősítették.

A tanulmány szerzői úgy vélik, a korai és késői reneszánsz festményeken az alkotók tudatosan jelenítették meg a mellrákot, ami azt bizonyítja, hogy igen elterjedt lehetett már abban az időben is. Más kutatók ugyanakkor úgy vélik, maguk a festők nem tudtak arról, hogy milyen betegséggel is állnak szemben, ám reálisan akarták megjeleníteni a modellt.