Ragacsos rizs és évszázados könnyek: hét híres fal a történelemből
2020. október 27. 08:23 Múlt-kor
Óriások játszótere
„Limpopo és Zambézi folyó közötti síkság aranybányái mellett egy csodálatos méretű erőd áll. Kőből épült falait nem habarcs fogja össze.
Körülötte dombok magasodnak, az egyiken egy 12 öl magas (22 méteres) torony áll, a kövei malter nélkül illeszkednek egymáshoz” – fejezte ki ámulatát az ősi romokat illetően 1531-ben Vicente Pegado, Szofala portugál helyőrségének kapitánya.
A Szaharától délre eső területek legimpozánsabb gyarmatosítás előtti emléke egy legenda szerint valaha óriások játszótere volt.
A kontinens építészetében egyedülálló épület valójában a sona nép keze munkáját dicséri, amelynek tagjai a 11. századtól kezdte 300 éven át építették Nagy-Zimbabwe fővárosát.
A 800 hektáros területen elnyúló afrikai csoda ma is látható falszakasza 250 méter széles és 11 méter magas, falait téglatest formára faragott gránittömbökből rakták ki.
A matalai aranybányákat és az Indiai-óceán partján fekvő iszlám kikötőt, Szofalát összekötő út mentén fekvő város kőfala nemcsak azért olyan különleges, mert túlélte az elmúlt évszázadokat, hanem mert az afrikai vaskor idején még csupán főként sár és fa segítségével építkeztek.
Amíg virágzott a kereskedelem, Nagy-Zimbabwe lakossága a 18 ezer főt is meghaladta, azonban 1450 körül máig rejtélyes módon a város elnéptelenedett. Ott maradt lakói visszatértek az állattenyésztéshez, a kőfalakat pedig karámként használták.
Nagy-Zimbabwe emlékén azonban mit sem koptattak az elmúló századok, az afrikai ország nevét (jelentése: nagy kőházak) is róla kapta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
