Ragacsos rizs és évszázados könnyek: hét híres fal a történelemből
2020. október 27. 08:23 Múlt-kor
Siratófal
„Rabbik és a kereskedők, Talmudot tanuló diákok és farmerek, tisztek és iskolás gyerekek, művészek és tudósok – akármivel foglalkoztak éppen, abbahagyták, és megindultak a fal irányába.
És amikor elérték, megcsókolták a köveket, és ősi imákat és fohászokat kiabáltak. Ezen a napon mindenki futott. Én is.
Soha nem futottam olyan gyorsan, és soha nem mondtam olyan szenvedélyesen azt, hogy „Ámen”, mint amikor meghallottam az ejtőernyősök minhá imát mormoló hangját” – idézte fel az 1967. június 7-én, az izraeli haderő Kelet-Jeruzsálembe való bevonulásának napján a Siratófal előtt lezajló jeleneteket Elie Wiesel világhírű író, Nobel-békedíjas aktivista.
Az idézet jól leírja, hogy mit is jelent a zsidó népnek a kétezer éves fal, ahol azóta – fegyveres izraeli őrök gyűrűjében – naponta százak mondják el imáikat, és papírcetlikre írt fohászaikat a fal réseibe tömködik.
A 19 méter magas, habarcs nélkül összeillesztett mészkőtömbökből épült Siratófal (héberül Kotel) a zsidó nép egyik legszentebb helye, ugyanis miután Kr. u. 70-ben a rómaiak lerombolták a második jeruzsálemi templomot, csupán ez, vagyis a Nagy Heródes király által kibővített monumentális épület nyugati udvarán lévő fal maradt meg.
Az iszlám szintén szentként tekint az általuk Burák Falnak tekintett Siratófalra, amelyhez – a Korán tanítása szerint – Mohamed próféta a szárnyas lovát kötötte ki, amelynek segítségével Mekkából Jeruzsálembe érkezett.
A muszlimok szerint a szent fal nem a második templom, hanem az ősi al-Aksza mecset maradványa.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
