Ragacsos rizs és évszázados könnyek: hét híres fal a történelemből
2020. október 27. 08:23 Múlt-kor
Babilon falai
II. Nabú-kudurri-uszur (Kr. e. 605-562) nagyszabású építkezéseinek köszönhetően a több százezer lakosú Babilon a világ egyik leglenyűgözőbb városává vált.
A szinte szabályos téglalapot formázó, utcái ésszerű elrendezése miatt a várostervezésre is nagy hatást gyakorolt várost kettős falrendszer vette körül.
A város főutcájára, a mázas téglákkal borított Felvonulási útra észak felől a Kr. e. 575-ben a város nyolcadik bejárataként megépített, hasonlóan díszített Istár-kapun át lehetett belépni.
„A falak tetején egymással szemben emeletes épületeket húztak fel, közöttük pedig egy négyesfogatnak is elegendő utat hagytak. A falakon körben száz torony áll, amelyek, akárcsak az ajtók és küszöbök, bronzból készültek” – írta Hérodotosz a Babilon több százezer lakosának biztonságát óvó hatalmas falrendszerről.
A történelem atyjának leírása alapján a város falai 90 méter magasak, 26,5 méter vastagok és közel száz kilométer hosszúak voltak. Hérodotosz azonban – mint oly gyakran – eltúlozta a méreteket.
Az egyik legcsodálatosabb ókori városnak azonban így sem kellett szégyenkeznie: bár a sokszínű források, régészeti leletek különböző adatokról árulkodnak, az biztos, hogy mindkét falrendszer legalább 7-8 méter szélességű volt.
Az utóbbi években kalapácsok visszhangja hallatszik Babilon omladozó falain. Rájuk is fér a renoválás, ugyanis a ledönthetetlennek vélt, 2600 éves falakat azóta az elemek: a sós víz, a szél, valamint a külföldi hódítók sem kímélték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
