Őrült uralkodók II.
2014. november 19. 14:15
A fiúölő Rettegett Iván
IV. Iván 1547-ben bizánci rítus szerint minden oroszok cárjává koronáztatta magát, és ezzel világos jelét adta annak az elképzelésnek, mely szerint Moszkva a harmadik Róma, a cár pedig a bizánci világcsászárság Isten által elrendelt utódja. Ezt a nemzetek fölötti uralmi igényt IV. Ivánnak hamarosan sikerült aktív hatalmi politikával megvalósítani. Államférfiúi tehetségét belpolitikai reformokkal bizonyította be: megújította a közigazgatást, a bíráskodást, az egyházat és a hadsereget.
Kiemelkedő államszervezői tehetsége mellett azonban mentális betegségéről is igen híres az első orosz cár. Felesége, Anasztázia 1560-as halálát követő időszak miatt nyerte el a rettegett jelzőt. Úgy vélte, a bojárok gyilkolták meg hitvesét; az elhatalmasodó paranoia, a harag, valamint a félelem miatt gyakorlatilag teljesen átalakította a cárság berendezkedését, s kettéválasztotta az államot a saját, valamint a bojárok uralta közigazgatási körzetekre. 1565-től kezdve testőrsége, az opricsnyikok segítségével és terrorintézkedésekkel eltávolította politikája ellenzőit, akik elsősorban a nemesség és a papság soraiból kerültek ki.
IV. Iván uralma idején zajlott a novgorodi mészárlás (1570), amely során a gyanúsan gazdag város mintegy 60-70 ezer lakóját kaszabolták le a cár katonái. A kezdeti katonai sikerek után uralkodása végén folyamatos kudarcokkal kellett szembenéznie: le kellett mondania összes hódításáról a Balti-tenger térségében, az országot éhínségek és pestis tizedelte, s a tatárok támadták.
A sikertelenségek miatt a cár egyre indulatosabbá, agresszívebbé, bizalmatlanná és hirtelen haragúvá vált. Ennek legjobb példája, amikor 1581-ben megverte terhes menyét annak illetlen öltözéke miatt (később el is vetélt), fiát, a szintén Iván nevű trónörököst pedig egy veszekedés közben valamilyen hegyes tárggyal leszúrta. A megbomlott elméjű király három évvel később egy sakkjátszma közben váratlanul hunyt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
