Néró császárról szóló regényének köszönhetően lett világhírű Henryk Sienkiewicz

2024. november 15. 16:05 MTI

Wola Okrzejskában született 1846. május 5-én jómódú földbirtokos nemesi családban. Szülei nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a családi és nemzeti hagyományok szellemében nevelkedjen gyermekük, 1861-ben a fokozatosan szegényedő család Varsóba költözött, és Sienkiewicz itt végezte az elemi és a középiskolát.

Sokat olvasott már kamaszként is, legfőképpen a lengyel lovagkor emlékét idéző történetek érdekelték. E történelmi érdeklődés ellenére a Varsói Főiskola orvosi karára iratkozott be, egy ideig medikusnak készült. Hamar rájött azonban, hogy nem ez a számára megfelelő pálya, s átiratkozott a bölcsészetre, végül a varsói orosz egyetemen végzett, ahol történelmet hallgatott.

Már egyetemi éveiben novellákat írt, s tanulmányai végeztével újságíró lett. Kezdetben a radikális hangvételű Przeglad Tygodniowy munkatársa volt, ám a családi hagyományok, a neveltetés és mély katolicizmusa a konzervatívabb irányba sodorta. Előbb a Prus szerkesztette Niwa című lapnak dolgozott, majd 1872-ben a Gazeta Polska munkatársa lett, itt tudósításain, cikkein kívül novellái is megjelentek, s ebben az időben adta közre első regényét Na marne (Hiába) címmel.Újságírói jövedelme lehetővé tette számára, hogy nagyobb külföldi utakra induljon, bebarangolta Belgiumot és Franciaországot is, majd 1876-ban az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. Az itt töltött csaknem három év alatt bejárta egész Észak-Amerikát, s tapasztalatairól a lapjának küldött leveleiben számolt be.

Lelkes hangon írt a civilizáció és technikai haladás csodáiról, ugyanakkor a társadalmi ellentmondásokról szóló véleményét sem hallgatta el. 1879-ben hazaindult, útja Olaszországon keresztül vezetett. Velencében megismerte Maria Szetkiewiczet, akit hamarosan feleségül is vett. Házasságuk, amelyből két gyermekük született, nem tartott sokáig, 1885-ben Maria tuberkolózisban meghalt.

Hazatérése után nem sokkal a konzervatív Slowo című laphoz szegődött, s megkezdődött írói pályájának talán legtermékenyebb időszaka. Megjelent a Muzsikus Jankó című elbeszélése, A világítótorony őre című kisregénye, s belekezdett történelmi regénytrilógiájába. Ennek első kötete, az 1884-ben megjelent Tűzzel-vassal, amely az ukrán–lengyel háború, a Hmelnickij-felkelés eseményeit örökítette meg.

Természetesen a mozgalmas csatajelenetek és az izgalmas párviadalok mellett fellelhető benne szerelmi szál is, ám a kritika nem ezért támadta. A nacionalizmust, a főnemesség felmagasztalását, a hamis történelemszemléletet kérték számon, elfeledkezve arról, hogy a romantikus történelmi regénynek a valósághoz viszonylag kevés köze van.

A második kötet, az 1886-os Özönvíz fogadtatása kedvezőbb volt, a svédek elleni háború leírását, és a korrajzot hitelesebbnek ítélték bírálói. A harmadik kötet, az 1888-ban megjelent A kislovag pedig a személyes sorsokra, emberi kapcsolatokra fókuszáló kalandregény, a belőle készült sorozat nálunk is nagy sikert aratott, a hetvenes években felnövők minden szünidei matinéban élvezhették a kalandokat.

A trilógia megírása után Sienkiewicz ismét útra kelt, bejárta szinte egész Nyugat-Európát, s még Egyiptomba és Zanzibárba is eljutott. 1892-ben Odesszában megismerkedett Maria Romanowskával, akit 1893-ban feleségül vett; házasságuk azonban nem volt tartós, három év múlva elváltak útjaik. 1895-ben Sienkiewicz ismét nagy mű írásába kezdett, s egy évvel később az olvasók kezébe kerülhetett a Quo vadis?, amellyel írója hamarosan világhírűvé vált.

A Quo Vadis? című filmhez készült poszter (1951)

A szerző ezúttal nem a lengyel történelem dicső és kevésbé dicső korszakaiba, hanem Nero császár és a véres keresztényüldözések idejébe kalauzolja olvasóit. Fordulatos cselekmény, izgalmas szerelmi szál, hiteles korrajz jellemzi a regényt, amely a filmesek fantáziáját is megmozgatta, többször is vászonra vitték, legutóbb Jerzy Kawalerowicz rendezett belőle nagy sikerű filmet.

A Quo vadis? sikere után ismét történelmi témát, a lengyeleknek a Német Lovagrend felett aratott győzelmét dolgozta fel az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok című regényében. Ugyanebben az évben írói pályájának 30. évfordulóján fényes ünnepséget rendeztek tiszteletére, s a nemzet nevében neki ajándékozták Oblegorek falut, ahol ősei éltek. 1905-ben nemzetközi szinten is elismerték munkásságát, neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat.

Az 1905-ös polgári forradalom felháborította, ellenérzését az Örvény című politikai pamfletjében fogalmazta meg. Az 1910-es évek elején új témát talált magának, ifjúsági kalandregényt írt Sivatagon és vadonban címmel. Az I. világháború kitörésekor Svájcba, Vevey-be költözött, s részt vett egy háborús áldozatokat segítő bizottság megszervezésében. Ezután újabb regény írásába kezdett, ám a napóleoni háborúk idején játszódó Légiók végül befejezetlen maradt, mivel Sienkiewicz 1916. november 15-én svájci otthonában meghalt. Hamvait hat évvel a háború befejezése után hazaszállították Lengyelországba.