Családja történetét írta meg egyik leghíresebb regényében Szabó Magda 

2024. október 5. 19:05 MTI

Apja kisnemesi családból származó városi tanácsos, művelt, humán gondolkodású ember volt, aki lányába már kiskorában beleplántálta az ókori kultúra és a latin nyelv szeretetét. Különös sorsú, a zenében és a költészetben is tehetséges anyjától hallotta azokat a meséket, amelyek később gyermekeknek szánt történeteit (Sziget-kék, Tündér Lala, Bárány Boldizsár) ihlették.

Személyisége alakulásában meghatározó volt szülővárosa, „a kálvinista Róma” hagyománya, szellemisége is. 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos diplomát, ezután a helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított, a második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.

Költőnek indult, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Az időközben a fővárosba költözött lapból kivált fiatal írócsoport alapította meg az Újhold-kört, Szabó Magda első versesköteteit is az újholdas stílus jellemezte. 1947-ben találkozott Szobotka Tiborral, első látásra egymásba szerettek, egy év múlva összeházasodtak. Férjének és kapcsolatuknak dokumentumregényében (Megmaradt Szobotkának) állított emléket.

Az írónőtől 1949-ben visszavonták a már odaítélt Baumgarten-díjat, állásából elbocsátották, 1958-ig nem jelenhetett meg könyve. A hallgatás évei után prózai művei, A Freskó (1958) és Az őz (1959) című regényei hozták meg számára a sikert. További műveiben (Disznótor, Pilátus, A Danaida) lélektani érzékenységgel, árnyaltan ábrázolta hőseinek belső világát, az emberi kapcsolatokat. Sohasem vallotta magát női írónak, de hitelesen ábrázolta a női útkeresést, gondokat, kiszolgáltatottságot.

Az 1969-es Katalin utca egyszerre valóságos és jelképes regénye, amelyben a gyermekkor idilli világát rombolja szét a minden emberi érzést megsemmisítő háború, de az írónő vall az élők és holtak állandóan váltakozó viszonyáról is. Az életmű önéletrajzi vonulatához tartozik az Ókút (1970) és egyik legnépszerűbb alkotása, az 1977-es Régimódi történet.

Édesanyja és családja története dokumentumregény, visszaemlékezés, korrajz és lélektani regény is, amely érzékletesen és hitelesen ábrázolja gyermekkorát, a korabeli debreceni életet. A regény színpadi változatát a Madách Színházban mutatták be Sulyok Máriával a főszerepben, s azóta is szerepel valamelyik színház műsorán, 2006-ban nagyszabású televíziós film is készült belőle Bereményi Géza rendezésében.

Az írónő nyolcvanöt évesen Für Elise című önéletrajzi regényével engedte különösen közel emlékeihez, fiatalkora történéseihez az olvasót. A tervezett folytatást azonban már nem tudta megírni, a mű varázsához lezáratlansága is hozzájárul. Történelmi érdeklődése elsősorban drámáiban mutatkozott meg: a Kiálts, város! Debrecen múltját, az Az a szép, fényes nap című drámája az államalapítás korát elevenítette fel, mindkettő alapvető erkölcsi dilemmákat feszeget. Meseregényeit szárnyaló képzelet, ifjúsági regényeit mélységes humanizmus és a pedagógia iránti elkötelezettség jellemzi (Mondják meg Zsófikának, Álarcosbál, Abigél, utóbbiból Zsurzs Éva rendezett ma már klasszikus tévésorozatot.)

A gazdag életmű félszáznál több önálló kötete számlál, műveit 42 nyelvre fordították le. Az írónő 1959-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 1987-ben Csokonai-díjat, 2001-ben Corvin-lánc kitüntetést, 2003-ban Prima Primissima-díjat, 2007-ben Hazám-díjat kapott. 1977-ben Debrecen, 2006-ban Budapest adományozott neki díszpolgári címet, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) kapta meg, ugyanebben az évben a Katalin utca című művéért neki ítélték a legjobb európai regény jutalmazására alapított Cévennes-díjat. A Magyar Televízió A nagy könyv című műsorában négy könyve is bekerült a száz legnépszerűbb alkotás közé, az Abigél bejutott a hármas döntőbe. A közel negyven nyelvre lefordított Az ajtóból Szabó István rendezésében 2011-ben készült film.

Szabó Magda 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, az Európai Tudományos Akadémia tagja és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt.

Kilencvenéves korában, 2007. november 19-én halt meg Kerepesen, a halál olvasás közben érte. Szülővárosában, Debrecenben könyvesbolt és iskola viseli nevét, halálának második évfordulóján alakult meg a Szabó Magda Szellemi Örökségéért Alapítvány. Halála után is sorra jelennek meg kiadatlan írások, illetve gyűjtemények, mint 2010-ben a Drága Kumacs! Levelek Haldimann Évának, amelyeket a magyar születésű svájci irodalmárhoz, a Katalin utca német fordítójához írt.

Születésének 100. évfordulója alkalmából 2017-ben Kakasszó címmel adták ki válogatott elbeszéléseit. A centenárium alkalmából májusban a Római Magyar Akadémián Dialógus a női identitásról című programsorozatot rendeztek. A Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… címmel nagyszabású kiállítással emlékezett az írónőre, a budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhelyen, a Pollack Mihály téren interaktív Abigél-kiállítás nyílt, ahol az érdeklődők az MTVA archívumának jóvoltából az írónővel készült riportokat és filmrészleteket is láthattak, eddig nem ismert hanganyagokat hallgathattak meg. A debreceni Csokonai Színház MagdaFeszt címmel rendezett fesztivált október 2. és 10. között; a fesztiválon az írónő műveiből készült vagy általuk inspirált produkciókat láthatott a közönség.