A tragédia, ami véget vetett a brit léghajózásnak

2024. november 14. 19:05 Múlt-kor

Amikor 1929-ben befejezték az R100-as projekt R101-es léghajóját, a világ legnagyobb repülő járműveként tartották számon. A cardingtoni léghajóhangárban épített monstrum 223 méter hosszú, 40 méter átmérőjű, 146.000 köbméter űrméretű volt, és öt darab, 650 lóerős Beardmore dízelmotor hajtotta. A léghajó ballonját, amely a szerkezetet a magasba emelte, gyúlékony hidrogénnel töltötték fel, végsebessége 110km/h, a hatótávolsága pedig nagyjából 4800 kilométer volt.

Az R101 utasterében ötven luxuskabint alakítottak ki

Az utastérben ötven kabint alakítottak ki, amelyek között volt egy-, kettő- és négyszemélyes is. Az elegáns dohányzószoba és az ebédlő a vendégek minden kényelmi igényét kielégítette. A hatalmas szerkezet megépítésének az volt a távlati célja, hogy hozzájáruljon a birodalmat összekötő légiközlekedés elindításához.

Léghajókkal összekötni a birodalmat

A britek szerették volna légi úton összekapcsolni hatalmas birodalmukat Indiától egészen Kanadáig, legyen szó polgári személyszállításról, katonai akciókról vagy postaforgalomról. Ebben az időben a repülés még gyerekcipőben járt, és az országok elsősorban léghajók építésével próbálták meghódítani az eget, amelyeket a rendkívül gyúlékony hidrogén emelt a magasba.

Az R101-es több rövidebb utat is megtett, mielőtt első hivatalos repülésére indult volna. Erre 1930. október 4-én került sor, a cél pedig a brit gyarmatbirodalom ékkövének számító India elérése volt. A Londonból induló gép fedélzetén sok magas rangú kormányzati és katonai tisztviselő tartózkodott. A léghajók nagyon kitettek voltak az időjárásnak, az R101 útja a kezdetektől nem volt szerencsés ebben a tekintetben. A léghajót hamar elérte egy erős vihar, amely egyaránt megnehezítette a navigációt és az irányítást.

A brit léghajózás vége

A kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére a hivatalos nyomás akkora volt a legénységen, hogy a kapitány nem törődött a veszéllyel és folytatta az utat. A léghajó már Franciaország felett haladt, amikor Beauvais városának közelében süllyedni kezdett. Bár a legénység észlelte a problémát és parancs érkezett a jármű lassítására is, sajnos már nem tudtak időben reagálni. Az R101-es egy erdő mellet az eső áztatta földre zuhant, ahol a hidrogéntartályok megrepedtek, és a léghajót szinte azonnal tűz borította el.

Az R101 a megépítése idején az akkori világ legnagyobb léghajójának számított

A fedélzeten utazó 54 emberből 46-an azonnal meghaltak a balesetben, ketten pedig később a kórházban hunytak el. Az áldozatok között volt Lord Thomson is, aki légügyi miniszterként az egész programért felelt. Életüket vesztették más magas rangú kormányzati tisztviselők is, illetve a Királyi Léghajógyár valamennyi vezetője.

A tragédia sokkolta az Egyesült Királyságot és a világot egyaránt. Miután a brit léghajózás legfőbb támogatói szinte mind meghaltak a balesetben, a kormány úgy gondolta, a technológia túl veszélyes. Felhagytak a léghajók további építésével, és inkább a repülőgépek fejlesztésére helyezte a hangsúlyt.

A léghajók már egyébként sem sokáig uralták az eget, mivel a legtöbb országban felismerték a használatukkal járó kockázatokat. A leghíresebb baleset minden bizonnyal a Hindenburg 1937-es katasztrófája volt. Az végleg megpecsételte a léghajók sorsát, és a repülőgépek egyeduralma kezdődött meg a légi közlekedésben és a harcászatban egyaránt.