Neandervölgyi migrációs központ volt az őskori Közép-Európa
2026. június 28. 13:57 Múlt-kor
Közép- és Kelet-Európa nem a neandervölgyi populációk perifériája, hanem fontos vándorlási és kapcsolatépítési központja volt a jégkorszakban – derül ki a Current Biology című tudományos folyóirat legfrissebb számából. A dél-lengyelországi Stajnia-barlang leleteinek genetikai elemzésével a kutatók Közép-Európa eddigi legrégebbi és legjobban definiálható neandervölgyi közösségét azonosították, átírva a kontinens történelemelőtti demográfiájáról alkotott korábbi elképzeléseket.
A Wrocławi Orvosi Egyetem antropológusa, Paweł Dąbrowski által is jegyzett, mintegy harminc fős nemzetközi kutatócsoport kilenc, 120 ezer és 92 ezer évvel ezelőttre datálható neandervölgyi fogat vizsgált meg. A maradványok legalább hét, de akár kilenc egyedtől – felnőttektől, serdülőktől és gyermekektől – származnak. A szakembereknek nyolc mintából sikerült szinte teljes mitokondriális DNS-t, azaz kizárólag anyai ágon öröklődő genetikai anyagot kinyerniük.
Az eredmények rámutattak, hogy három egyed azonos mitokondriális DNS-sel rendelkezett, ami közös anyai ősre és szoros családi kapcsolatokra utal. A komplex – DNS-szekvenálást, radiokarbonos kormeghatározást és morfológiai elemzést ötvöző – vizsgálat megerősítette, hogy a csoport genetikailag ahhoz a kiterjedt eurázsiai vonalhoz tartozott, amelyet korábban Délkelet-Franciaországban, az Ibériai-félszigeten és a Kaukázusban is azonosítottak.
A felfedezés alapvetően újrapozicionálja a Kárpátoktól északra fekvő területek szerepét az úgynevezett 5. tengeri izotópstádium (a középső pleisztocén vége és a késő pleisztocén eleje) idején. A Krakkó-Częstochowa-fennsíkon található Stajnia-barlang pontos funkciója azonban további kutatásokat igényel. A magasan fekvő karsztképződmény egyrészt stratégiai megfigyelőpontként és ideiglenes vadásztáborként szolgálhatott a vándorló hominidák számára.
Másrészt az a tény, hogy a fogakon kívül semmilyen más csontvázmaradvány nem maradt fenn, arra is utalhat, hogy a barlang valójában a korabeli csúcsragadozók búvóhelye volt, ahová zsákmányként hurcolták be a neandervölgyieket, és a savas talajban csupán az emésztésnek ellenálló fogzománc maradt hátra.
A lengyelországi leletegyüttes a neandervölgyi emberről alkotott korábbi, elavult tudományos képet is árnyalja. A leletek és más európai lelőhelyek tanúsága szerint ezek az emberfélék rendkívül agilisek voltak, és fejlett szociális hálózatban éltek. Ezt támasztja alá a barlangban talált egyik fogon felfedezett beavatkozási nyom, amely súlyos fogágybetegség miatti tudatos, fájdalomcsillapító célú eltávolításra utalhat.
A modern ember (Homo sapiens) és a neandervölgyiek közötti, mintegy 45 ezer évvel ezelőtti genetikai keveredés öröksége a mai populáció genomjában is jelen van. Dąbrowski kiemelte: a neandervölgyiektől örökölt anyagcsere-tulajdonságok – amelyek a nomád vadászó életmód és az éhínségek idején előnyt jelentettek a túlélésben – a modern, mozgásszegény életvitel mellett inzulinrezisztenciához és a 2-es típusú cukorbetegségre való fokozott hajlamhoz vezetnek.
A nemzetközi kutatócsoport a jövőben a sejtmagi DNS elemzésével kívánja tovább vizsgálni a feltárt ősi közösség társadalmi struktúráját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
