Múzeumba kerül Edvard Munch csokoládégyári festménysorozata Oslóban
2026. május 2. 10:11 Múlt-kor
Története során először hagyja el eredeti helyszínét, a norvégiai Freia csokoládégyár üzemi étkezdéjét Edvard Munch 1922-ben készített, a munkások mindennapjait megörökítő festménysorozata. A dohányfüst és a termelésből származó finom kakaópor nyomait magán viselő, nagyméretű alkotásokat egy tavaszi kiállítás keretében mutatják be az oslói Munch Múzeumban. A rendhagyó tárlat a művészet és a munkásosztály kapcsolatának egy eddig kevésbé vizsgált szeletét tárja a nyilvánosság elé.
A csokoládégyárakról többnyire egy édes ízkavalkád juthat valamennyiünk eszébe, ám a nagy múlttal rendelkező Freia csokoládékészítő cég a művészetek oltárán is áldozott oslói üzemében. A gyár étkezdéjét éppen ezért a híres festő, Munch alkotásai díszítették évtizedeken keresztül, amelyeket május 21-től október 11-ig egy rendhagyó tárlat keretein belül tekinthetnek meg az érdeklődők.
Körülbelül harminc évvel azután, hogy Edvard Munch megfestette a Sikoly első változatát (1893), egy norvég iparmágnás, Johan Throne Holst különleges ajánlattal kereste meg a híres festőt: 90 millió forintnak megfelelő összeget kínált neki azért, hogy az épülő új gyár női ebédlőjét alkotásaival kidíszítse. A felkérés jól illeszkedett Munch érdeklődési köréhez – aki mindig is kedvelte a munkával és pihenéssel kapcsolatos, hétköznapibb témákat – így végül elfogadta az ajánlatot. Nagyjából két hónap alatt el is készültek a jelenetek, amelyek egytől egyig a munka világán kívüli élet örömteli pillanatait ábrázolták.
Holst valamennyi kortársával ellentétben meglehetősen haladó szemléletet képviselt: gondozta a gyár kertjeit és parkját, támogatta a dolgozók étkeztetését, orvost biztosított számukra és nagy hangsúlyt fektetett a higiéniára is. „Úttörő szerepet vállalt a fejlődésben. Úgy döntött, hogy igyekszik mindenből a lehető legjobbat biztosítani a dolgozók számára, ezért Norvégia legnagyobb festőjét kérte fel az ebédlő kidíszítésére.” – nyilatkozta Jappe Nilssen műkritikus.
„Ezeknek az alkotásoknak, valamint a csokoládégyárnak a története egyedülálló nézőpontot kínál a művészet, az ipar és a nemi szerepek vizsgálatához a két világháború közötti Norvégiában” – mondta Ana María Bresciani kurátor. „Munch soha nem szerette a monumentális témákat. A Freia-megbízás elfogadása is ezt bizonyítja”. Növeli a művek érdekességét, hogy nyomot hagyott rajtuk a helyszínen végzett munka is: „Egyértelműen nikotin van egyes képeken. Talán kakaópor is” – tette hozzá az előzőekhez Bresciani.
Bár a mostani lesz az első alkalom, hogy a festmények elhagyják a gyár területét, az 1930-as években már egyszer áthelyezték az értékes képeket egy nagyobb étkezőbe. A csokoládérajongók ezen kívül legfeljebb a cég csomagolópapírjain láthatták ezeket a mesterműveket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
