„Mit adtak nekünk a rómaiak?” – hat római találmány, amely lehet, hogy mégsem az
2018. június 20. 09:55 Múlt-kor
Római ostromtechnika
Habár nem ők találták fel az ostrom taktikáját, a rómaiak kétségtelenül a mestereivé váltak. Nem vitatható könnyen az az állítás, hogy ha a római légiók eljutottak az ellenség erődítményéig, akkor annak védői számuk vagy falaik erőssége ellenére hátrányból indultak. A kegyetlen taktikáik mellett rengeteg fegyver és egyéb eszköz állt rendelkezésükre a sikeres ostrom érdekében.
Ezek egyike a hajítógép volt, amely köveket vagy esetenként görögtűzzel töltött cserepeket tudott nagy távolságra eljuttatni. Esetenként a hajítógépeket hajókra is lehetett telepíteni. A rómaiak kiemelkedő mérnökök voltak, akik hamar felismerték az ellenséges védelem – például egy fal – gyenge pontjait, és ezekre koncentrálták hajítógépeik tüzét, amíg az le nem omlott. A hajítógép késői változata volt az „onager” (vadszamár), amely olcsóbban előállítható és könnyebben mozgatható volt.
Talán a leghíresebb római ostromeszköz a ballista vagy scorpio néven ismert, nagyméretű számszeríjhoz hasonló fegyver. Hatalmas nyilait nagy távolságról kilőve (messze a védők íjai hatótávolságán kívülről) a falak tetején tartózkodó óvatlan védőket veszélyeztette.
A rómaiak harmadik összetett és veszélyes fegyvere az ostromtorony volt. A kerekeken gurítható fatorony segítségével a katonák védve közelíthették meg az ellenséges falakat, amelyekre aztán leugorhattak. Az ostromtornyok elkészítése idő- és anyagigényes folyamat volt, ráadásul rámpákat is szükséges volt kialakítani nekik, ami által a védők jó előre láthatták, mi fog következni. Legtöbbször azonban a rómaiak jól ki tudták használni az eszköz előnyeit, és sikerrel alkalmazták.
Ha a fenti eszközök egyike sem vált be, a rómaiak rendelkeztek faltörő kosokkal is, amelyekkel az ellenség kapuján tudtak bejutni. Ezeket fakeret védte, amelyre vízbe áztatott állatbőröket terítettek, hogy ne lehessen felgyújtani. A falak vagy a kapu áttörése után a római katonák „testudo”, azaz teknős alakzatban hatoltak be. Ebben az alakzatban szemből, oldalról és felülről is pajzsokkal védték magukat, amely jól elhárította a nyilakat és a kisebb köveket, így biztonságban meg tudták közelíteni az ellenséges erődítményt.