„Mit adtak nekünk a rómaiak?” – hat római találmány, amely lehet, hogy mégsem az
2018. június 20. 09:55 Múlt-kor
A római beton
A betonnak létezik egy természetben előforduló variánsa, amely így megelőzi az emberiséget. A mesterséges betontípusok közül azonban nem a római volt az első: Kr. e. 1200 körül a mükénéiek betonból készítették padlóikat. Tőlük függetlenül hozták létre saját betonjukat Észak-Afrika beduinjai, jóval a római kor előtt. A rómaiak voltak azonban az elsők, akik betonjukat – víz, oltatlan mész és vulkáni hamu keverékét – széles körben és következetesen használták: Kr. e. 300 körül kezdték, és a gyakorlat egészen Róma Kr. u. 5. századi bukásáig fennmaradt. Sok nyelvben a „beton” szó a „konkrét” valamilyen változata, ami latin eredetű szó ugyan, de nem betont, hanem tömöret, kompaktot jelent. A rómaiak „opus caementicium” névvel illették a betont, innen a mai „cement” szó is.
A rómaiak felismerték, hogy boltíveket és kupolákat egyszerűbb egy gyorsan száradó, folyékony anyagból építeni, mint kőből vagy téglából. Az ő találmányuk volt az a módszer is, hogy egy építmény keretét megalkotják betonból, hogy aztán „befedjék” kővel. A római Colosseum remek példája a hatalmas és főként betonból készült épületeknek, amelyek építését ez az eljárás lehetővé tette. Augustus császár híres mondása volt: „Téglavárosként találtam Rómára, és márványvárost csináltam belőle.” Míg ez egy igazán frappáns mondat, amely jól összefoglalja érdemeit, a császár kifelejtette a felsorolásból a legfontosabb római építőanyagot, a betont.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
