Míg népe megvetette, Viktória királynő mindennél jobban szerette férjét, Albert herceget
2021. augusztus 10. 08:17 Pásztor Kristóf
Házasság szerelemből – második nekifutásra
1836-ban mindkét fiú formális látogatást tett Viktóriánál Windsorban – nem is titkoltan házassági szándékkal. A kamasz Viktória mind az idősebb Ernőről, mind a vele egykorú Albertről pozitív képet írt le a találkozás után, bár túl nagy hatással egyik fiú sem volt rá.
Albert ráadásul az angol szokás szerint a késő estébe nyúló társalgásokhoz nem volt hozzászokva, így illetlen módon ásítozott, majd korán nyugovóra tért. A hercegnő részéről végül nem érkezett házassági visszajelzés egyik fiú felé sem, így azok hazamentek, s folytatták tanulmányaikat.
Három évvel később, 1839 októberében – immár királynőként – Viktória ismét fogadta a testvérpárt. Ebben nem kis szerepe volt a család azon szándékának, hogy lehetőleg a két testvér közül válasszon férjet. Albert addigra rutinos tornász és lovas lett, a lényegesen jobb kiállásával, valamint érettebb viselkedésével nemcsak felkeltette a királynő érdeklődését, de szívét is felgyújtotta.
„Igencsak érzelemmel telve néztem Albertre, aki gyönyörű” – írta nem sokkal később. Viktóriára nagy hatással voltak Albert „oly gyönyörű kék szemei, tökéletes orra, finom bajsza és halvány – de nagyon halvány – pofaszakálla”. Öt nappal később Viktória már meg is kérte Albert kezét. Esküvőjükre 1840. február 10-én került sor a londoni Szent Jakab-palotában található királyi kápolnában. A házassággal mélységesen egyetértett az egész család.
Viktória még 1840-ben életet adott első gyermeküknek, a Vickynek becézett Viktóriának. Őt további nyolc testvére követte: Albert Eduárd, Alfréd, Aliz, Ilona, Lujza, Artúr, Lipót és Beatrix. A 17 év alatt szült kilenc gyermek azt jelentette, hogy Viktória házassága nagy részét terhesen vagy újszülött gondozásával töltötte.
Saját bevallása szerint gyűlölte ezt a szerepet és magát a terhességet is. „Sokkal inkább érzem magunkat ilyenkor tehénnek vagy kutyának” – írta a már felnőtt Vickynek egy levélben. „Nem rajongok a nagyon kicsi babákért. Egy ronda baba igen undorító teremtmény, és még a legszebb is borzasztó ruha nélkül.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
